Csillaggenerációk találkozója - a hét asztrofotója
2006. június 2., péntek, 9:38
A cikk betűmérete : kisebb nagyobb
	Születőben lévő és újszülött csillagok együttese látható a hét asztrofotóján. A kép érdekessége, hogy felvételen három csillaggeneráció egyszerre figyelhető meg.

Forrás: ESO A csillagkeletkezési régió részlete Ajánlat European Southern Observatory Ajánlat Turbulencia a születő csillagok körül Új eredmény a legnehezebb csillagok születéséről Az NGC 2467 a Puppis csillagképben látható, tőlünk kb. 15-30 ezer fényévre lévő nyílthalmaz. A hét asztrofotóján a halmaz környezetét látjuk, ahol további csillagok, két kisebb halmaz, valamint az ezeket kialakító ködösség is megfigyelhető. Valójában az NGC 2467 esetében az is elképzelhető, hogy két egymás mögött mutatkozó halmaz tagjai alkotja a csillagcsoportot. A térségben tehát aktívan formálódnak a csillagok, a legidősebb égitestek is csak néhány millió évesek lehetnek - kitűnő helyszín az eltérő korú fiatal égitestek összehasonlítására. A kép középtáján a Haffner-18 jelű csillaghalmaz látható, míg tőle jobbra, rózsaszín ködbe burkolózva a Haffner-19 mutatkozik. A Haffner-18 tagjai közül sok viszonylag nagy energia-kibocsátású csillag; az eddig vizsgált 50 csillagának közel negyede O és B színképtípusú égitest, kb. 15 000 foknál forróbb felszínnel. A térségben, egymás közelében lévő három csillagcsoport, az NGC 2467, a Haffner-18 és a Haffner-19 ugyanabból a ködösségből születtek, amelynek maradék gáz- és poranyaga még most is látható a képen. Némelyik tag körül ebből egy-egy rózsaszínű, ritkás ionizált gázburok is megmaradt. A kép érdekessége, hogy felvételen három csillaggeneráció egyszerre figyelhető meg. Középen idősebb égitestek mutatkoznak, míg tőlük balra lefelé a felhőkből éppen "most" bukkan ki egy fiatal csillag. Utóbbi az FM30601a jelű objektum, amelyet kb. 2,5 fényév átmérőjű, közel 20 km/s-os sebességgel táguló rózsaszín burok övez. A felvétel jobb peremén a sűrű anyagfelhőkben jelenleg is formálódnak új égitestek. Az első képet az ESO (Európai Déli Obszervatórium) 2,2 méter átmérőjű MPG-teleszkópjával készítették 2003 decemberében. A fotón ábrázolt terület látszó mérete közel akkora, mint a telehold. A második felvétel a 8,2 méter átmérőjű Kueyen-teleszkóppal 2000 februárjában készült, 11 perces expozíciós idővel - itt az első fotón ábrázolt vidéknek csak a belső része látszik, ahol a Hafner-18 jelű halmaz tagjai dominálnak. Az NGC 2467, a Haffner-18 és a Haffner-19 csillaghalmaz, valamint az őket létrehozó ködösség. A felvételen látható sötétebb sávok sűrű, hideg molekulafelhők, ahol még ma is születhetnek új égitestek. A kép nagyméretű változatának letöltése (ESO) A térség centrumában lévő Hafner-18 jelű halmaz tagjai (ESO) Az aktív csillagkeletkezést mutató felhők kitűnő helyszínek az új égitestek születésével kapcsolatos egyik fontos kérdés tisztázásához: vajon mitől függ, hogy mekkora tömegű lesz a kialakuló égitest? A válasz a legnagyobb csillagok születésével kapcsolatban a legbizonytalanabb: az ilyen óriások ugyanis ritkák, kialakulásuk után csak rövid ideig élnek, és születésükkor sűrű por- és gázfelhőbe burkolóznak. A hosszú hullámú infravörös sugarak részben képesek áthatolni az ilyen felhőkön is, ezért az infravörös tartományban üzemelő ISO űrobszervatórium segítségével a hideg és sűrű csillagközi felhők belső részei is tanulmányozhatók. A műhold ISOPHOT nevű detektorával a távoli infravörös sugárzást vizsgálták az ISOSS J18364-0221 jelű molekulafelhő két, egymáshoz közeli anyagcsomójában. Ha e felhők összezsugorodnak, tömegük alapján egy-egy nagy csillagnak adhatnak életet. Az ISO működésének végeztével a két felhőt földfelszíni berendezésekkel Oliver Krause (Max-Planck-Institut für Astronomie, Heidelberg és Steward Observatory) és kollégái tanulmányozták tovább. Az egyik anyagcsomó mindössze 16,5 kelvin (-256,5 Celsius-fok) hőmérsékletű, közel 70 naptömegű, és éppen zsugorodóban van, bár belülről kifelé tartó anyagáramlásra utaló jeleket is mutat. Párja még hidegebb, belsejében mindössze 12 K (-261 Celsius-fok) uralkodik, tömege pedig társánál lényegesen nagyobb: kb. 280-szorosa a Napénak, és kialakulásának még korábbi állapotában lehet. Utóbbi megfigyelés feltehetőleg olyan korai fázisban mutatja egy óriáscsillag születését, amilyet eddig még nem sikerült elcsípni. A két anyagcsomóban tehát olyan csillagok  születnek, amelyek a fenti halmaz legnagyobb tömegű tagjaihoz hasonló égitestek lesznek majd. Kereszturi Ákos Korábban: Ötcsillagos gravitációs lencse - a hét asztrofotója Csillagközi barlang - a hét asztrofotója Földközelben az üstökösdarabok - a hét asztrofotója Egy kis fekete felhő - a hét asztrofotója Az új marsszonda első felvétele - a hét asztrofotója Az Uránusz kék gyűrűje - a hét asztrofotója Új vörös folt a Jupiteren - a hét asztrofotója Víz az Enceladuson - a hét asztrofotója A legrészletesebb galaxiskép - a hét asztrofotója Új, egzotikus égitest-típus - a hét asztrofotója Egy galaxis szikrázó spirálkarjai - a hét asztrofotója A legrészletesebb felvétel az Orion-ködről - a hét asztrofotója [origo]

vv