Megérkeztek a Földre a NASA októberben felbocsátott STEREO műholdjainak első képei a Napról. A két műhold jövőre háromdimenziós képeket is küld majd, de a mágneses mezőkről, hurkokról és koronakitörésekről készült felvételek máris lenyűgözőek. A Nap, ahogyan eddig még alig láttuk.
Az amerikai űrhivatal október 25-én bocsátotta fel azt a két műholdat, amelyek segítségével sztereóban térképezik majd fel a Napot. A projekt neve STEREO, ami a Solar Terrestrial Relations Observatory-ból (Nap-Föld-kapcsolat obszervatórium) alkotott betűszó. Az 550 millió dolláros költséggel megépített két szonda egyenként tizenhat vizsgálati eszközt vitt magával.
Csodálatos képek a Napról, kattintson!
A háromdimenziós képek ugyanúgy készülnek, mint a régi sztereófényképek: a két műhold különböző pályán repül majd, hogy eltérő távolságból rögzíthesse a képeket, és így teremtsen mélységérzetet. A két műhold eleinte a Földéhez közeli pályán kering, azután fokozatosan elválnak egymástól, és négy év múlva már a Nap két ellentétes oldalán lesznek. Először 2007 áprilisában kerülnek olyan pozícióba, hogy háromdimenziós képek készülhessenek.
Az első megfigyelési nap december 4-én volt, az első képek pedig a múlt héten érkeztek a Földre.
A szondák elsődleges feladata a napkitörések, flerek és a koronaanyag-kidobódások vizsgálata. A háromdimenziós képektől a kutatók azt remélik, hogy jobban megértik majd ezen jelenségek keletkezését és jelentőségét.
Mágneses buborékok
A flerek a Nap aktív vidékei fölött alakulnak ki, főleg a mágnesesen bonyolult szerkezetű foltcsoportokban, ahol az egymáshoz nagyon közel található napfoltok ellentétes polaritásúak. A jelenlegi elképzelések szerint az ellentétes mágneses terek találkozásánál a napkoronában instabilitás alakul ki, az ellentétes mágneses terek megsemmisítik egymást, a felszabaduló energia pedig a térrészben lévő töltött részecskék mozgási energiájává alakul át. A részecskék egy része kifelé elszabadul, más részük a mágneses erővonalak mentén lezúdul a kromoszférába, és felhevíti azt.
Animáció egy feltörő mágneses fluxushurokról, melyből a Nap felszínén egy napfolt alakul ki. A végén a mágneses hurokban átkötődés történik, amely kitöréshez vezet. Az ELTE Csillagászati tanszékének animációja
A flerek kísérőjelensége a koronaanyag-kidobódás. A flerek során bekövetkezett erővonal-átrendeződésnek olyan következménye is lehet, hogy az aktív vidék fölötti mágneses erővonal-kötegek elszakadnak a felszínhez közeli részeiktől, szabaddá válva a napátmérő sokszorosára fúvódnak fel, majd nagy sebességgel eltávoznak a Naptól, rossz esetben egyenesen a Föld felé, ahol kárt tehetnek a műholdakban, túlterhelhetik az elektromos hálózatokat, és a Föld mágneses erőterét felszakítva sarki fényt okozhatnak.
A koronaanyag-kidobódások a naprendszer legnagyobb összefüggő alakzatai. Olyan gigantikus buborékok, melyeket a mágneses tér tart össze. Egy átlagos példányánál a kidobott anyag tömege kb. egymilliárd tonna, a nyugodt Nap ennyit anyagot bocsát ki a napszél révén kb. negyedóra alatt.
Valódi krimibe illő történetet tarthatnak kezükben olvasóink a Magyar Nemzet négyrészes sorozatában, amely teljes terjedelemben olvasható az alábbiakban:
AJÁNLOM AZ OLDALT
