|
A jelenlegi klímamodellek csak igen nagy szórással képesek becsléseket adni a globális felmelegedés jövőbeli alakulására. A nemzetközi klímatestület, az IPCC (Intergovernmental Panel on Climate Change) legutóbbi jelentésében, az évszázad végéig bekövetkező hőmérséklet-emelkedés mértékét 1,4 és 5,8 fok közé tette. Ez valóban nagy bizonytalanság, és egészen más következményeket vonna maga után az alsó vagy a felső érték bekövetkezése. Mindez nagyban akadályozza a nemzetközi konszenzus létrejöttét és a közös cselekvési elvek kialakítását.
A számítások bizonytalanságának legfőbb oka, hogy nem ismerjük kellő pontossággal, mi játszódik le valójában a felhőkben, hogyan történik az ún. 3 dimenziós hőszállítás (hőtranszport) az atmoszféra különböző rétegeiben és azok között.
A trópusi konvektív (zivatar) felhők, mint valami gigantikus kémények, hatalmas mennyiségű hőt és nedvességet szállítanak a földfelszínről a légkör magasabb rétegeibe, ami azután részt vesz a Föld nagy légkörzésében. De igen fontos a nagy területekre kiterjedő pehelyfelhők (cirrusok) szerepe is a hőegyensúly alakításában, mert ezek egyrészt a beérkező napsugárzás jó részét visszaverik, másrészt viszont elnyelik a meleg földfelszín világűr felé távozó, infravörös kisugárzását. Az, hogy az így bekövetkező hűtő és melegítő folyamatok milyen arányban állnak egymással, nagyban függ - többek között - a felhőt alkotó jégtűk méretétől, sűrűségétől és a felhők magasságától.
A jelenlegi számítógépes modellek, megfelelő ismeretek híján még nem tükrözik kellő pontossággal ezeket az alapvető fontosságú folyamatokat. Ezek minden eddiginél részletesebb megismerésére egy nagyszabású kísérletre kerül sor az ausztráliai Darwin város térségében 10 ország, 30 intézetének, 200 tudósa és nagyszámú önkéntes részvételével. A 23 napos intenzív adatgyűjtés tegnap, csütörtökön indult. Szinte minden korszerű meteorológiai megfigyelőeszközt bevetnek: hajón és szárazföldön telepített radarok, ballonok, rádiószondák, műszeres repülőgépek gyűjtenek össze minden elérhető adatot a nap 24 órájában. A vállalkozás nagyságrendjére jellemző, hogy ez lesz az egyik legnagyobb klímakutatási kísérlet, amit valaha végrehajtottak.
Az adatok feldolgozása és az ezekre alapozott, új modellek fejlesztése természetesen hosszú időt igényel majd. A kutatók azt remélik, hogy a jobb modellek pontosabb választ adhatnak olyan kérdésekre, mint a felmelegedés várható mértéke, annak regionális hatásai, vagy az időjárási szélsőségek, katasztrófák gyakorisága.
ICI Interaktív Meteorológia
A globális felmelegedés új forrására bukkantak
A növények, az eddigi tudományos tapasztalatokkal ellentétben, maguk is termelik az üvegházhatású gázokhoz tartozó metánt. Becslések szerint a növényi emisszió a teljes légköri kibocsátás közel 30 százalékát adja – állítják a német Max-Planck Intézet kutatói.  A német heidelbergi Max Planck Intézet geofizikai csoportjának kutatói legújabb vizsgálatukban - minden eddigi tudományos állásponttal ellentétben - kimutatták, hogy a növények jelentős mennyiségű üvegházhatású gázt, metánt termelnek. Az eredmény azért meglepő, mert kiderült az is, hogy a metánképződés a légköri oxigén jelenlétében sem csökken. Ez a felfedezés nem csak a növénykutatók számára, hanem a globális felmelegedés és az üvegházhatású gázok közötti összefüggés vizsgálata szempontjából is igen jelentős. A metán mennyiségét tekintve a szén-dioxid után a második legjelentősebb üvegházhatású gáz, melynek légköri koncentrációja az elmúlt másfél évszázad során megháromszorozódott. A légköri metánkoncentráció növekedése csak kis mértékben írható az ipari tevékenység (fosszilis tüzelőanyag égetés) rovására. Ennél sokkal jelentősebb mértékben járulnak hozzá a mezőgazdasági termelésből származó úgynevezett biogén források. A tudósok mindeddig azt feltételezték, hogy a biogén metán képződése alapvetően szerves anyag oxigénmentes (anaerob) környezetben történő lebontása során, anaerob baktériumok tevékenysége mellett zajlik. Ebből kifolyólag a nagy mennyiségű metánképződés forrásai: a vizes élőhelyek, a rizsföldek, a kérődzők és a termeszek emésztőrendszere, a hulladéklerakók, és a szennyvíztisztítók rothasztói. Az eddigi kutatások szerint a világon évente keletkező mintegy 600 millió tonna metán közel két harmadát ezek a források adják. A laboratóriumi és a szabadban végzett vizsgálatok azonban most kimutatták, hogy az élő növények akár 10 vagy 100-szor is több metánt termelnek, mint az elhaltak, ráadásul a napfénytartam növekedésével fokozódik ez a tevékenység. Mivel ez még csak az első bizonyíték erre a jelenségre, a folyamat részleteire csak a későbbi kutatások során derülhet fény. Az első becslések szerint a szárazföldi növények 60-240 millió tonna metán termelnek évente, ami azt jelenti, hogy az éves légköri metántermelés 10-30 százaléka az élő növényektől származik. Ennek mintegy kétharmadát a trópusi területek adják, mivel ott képződik a legnagyobb mennyiségű biomassza. A mostani vizsgálat eredménye magyarázatot ad arra, hogy miért kiemelkedően magas a metánkoncentráció a trópusi esőerdők felett, amelyre nemrégiben mutattak rá a heidelbergi egyetem kutatói, űrfelvételek elemzése során.
 Joggal merül fel a kérdés, hogy miért csak most jöttek rá ilyen triviálisnak tűnő jelenségre, amikor már mintegy 20 éve számos kutató a világ minden részén foglalkozik a metán-körforgás elemzésével? „Tulajdonképpen metán így nem képződhet” – nyilatkozta Frank Keppler, a Max-Planck Intézet munkatársa. „Mivel eddig elfogadott tény volt, hogy biogén metán csak oxigénmentes környezetben képződhet, egyszerűen senki nem vizsgálta jobban a jelenség ezen részét”. A tények ismeretében a jövőben pontos méréseket kell végezni, hogy az emisszió mértékét meg lehessen állapítani. A jelenlegi eredmények oda vezetnek, hogy a „tankönyvek” metánképződéssel kapcsolatos fejezeteit újra kell íni. A jövőben a tudósok a laborvizsgálatok mellett számos terepi és űrkutatási módszert is be akarnak vezetni, amelyekkel pontosabban becsülhető a metánforrás mértéke. Emellett válaszra vár az a kérdés is, hogy milyen szerepet játszott a bioszféra a földtörténeti metánképződés során, valamint, hogy milyen hatással van a globális hőmérséklet- és szén-dioxid koncentráció növekedés a növények metántermelésére. Ez azért különösen fontos, mert ebből következtetni lehetne a klímaváltozás és az üvegházhatású gáztermelés közötti visszacsatolási mechanizmusra. |
 |
| Totális klímaváltozás! 1200 éve nem volt, ilyen mértékű felmelegedés |
| 2006. Február 13., Hétfő, 03:39:00 | |
 |
|
Az elmúlt ezerkétszáz évben nem volt példa olyan nagyságú és olyan tartós felmelegedésre, mint a huszadik század végén - írja az amerikai Science folyóirat. |
|
Két brit tudós az északi félteke tizennégy pontján vizsgálta a fák évgyűrűinek növekedését, a jégtakarók rétegeit, és a fosszíliákat, illetve kagylókat tartalmazó üledékeket. A vizsgálatok alapján viszonylag pontosan meg lehet határozni a különböző korszakok hőmérsékletét. A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a kilencedik század óta a jelenlegi periódus a legmelegebb, egyszersmind a legtartósabb felmelegedési szakasz. A tudósok a 800-as évektől megvizsgálták azokat a feljegyzéseket, vagy naplókat, amelyekben különleges éghajlati jelenségekről tesznek említést, hogy kiderítsék: a jelenlegi felemelkedés vajon természetes vagy mesterséges folyamat eredménye-e. A tanulmány csak tovább szíthatja azt a vitát, ami a jelenlegi éghajlat felmelegedésének okait kutatja.
 | A kutatók 890 és 1170 között egy igen jelentős felmelegedés nyomaira bukkantak az északi féltekén, és további adatokat gyűjtöttek a kis jégkorszaknak is nevezett, 1580 és 1850 közötti lehülésről. A globális felmelegedés okai között a civilizáció robbanásszerű terjedése, és az ezzel járó környezetszennyezés számlájára írhatóak a szokatlan természeti jelenségek és a rendkívüli klímaváltozás. Forrás: Világszínvonal |
|
|
|
|
|
| |
National Geograhic Online
| |
AJÁNLOM AZ OLDALT
