Szilikátkristályokat találtak távoli galaxisokban
Szilikátkristályokat találtak távoli galaxisokban
	Minden korábbinál távolabbi galaxisokban sikerült szilikátkristályokat kimutatni a csillagközi térben. A kristályok rendkívül heves csillagkeletkezés melléktermékei lehetnek.

Forrás: Cornell, H. Spoon, NASA, JPL-Caltech Két spirális galaxis ütközésének szimulációja. Ilyen találkozások eredményeként indulhat meg olyan heves csillagkeletkezés, aminek melléktermékeként a most megfigyelt sok szilikátkristály létrejön Ajánlat Spitzer Space Telescope Ajánlat Szétszakadó galaxis - a hét asztrofotója Forró ködbe burkolt galaxisok A Spitzer Űrteleszkóppal a Világegyetem távoli részében sikerült szilikátszemcsékre akadni. Henrik Spoon (Cornell University, Ithaca) és kollégái heves csillagkeletkezést figyeltek meg messzi galaxisoknál. Olyan csillagvárosokat vizsgáltak, amelyek között ütközések gerjesztették a heves folyamatokat. A munka keretében tanulmányozott 77 objektum közül 21 esetében sikerült szilikátkristályok nyomára bukkanni a csillagközi anyag színképében. Ez az első alkalom, hogy a Tejútrendszerünkön kívül azonosítottak szilikátkristályokat. A kérdéses anyag az olivin volt, annak is a magnéziumban gazdag forszterit nevű változata. A galaxisok 0,24 és 5,9 milliárd fényév közötti távolságban helyezkednek el, sok esetben két, korábban önálló spirális galaxis összeolvadását sikerült megfigyelni náluk. Az ütközés miatt heves csillagkeletkezés zajlik bennük, amely a poranyaggal együtt erős infravörös sugárzást eredményez. A tanulmányozott aktív vidékeken a fiatal égitestek erős sugárzása és hőhatása révén a szilikátkristályok könnyen elbomlanak, és amorf szerkezetűvé alakulnak. Feltehetőleg a nagytömegű és rövid élettartamú, ezért életútjuknak hamar a végére jutott csillagok révén kerül annyira sok  kristály a csillagközi térbe, hogy lebomlásuk előtt ekkora mennyiségben észlelhessük őket. A kérdéses kristályok összetevői a csillagok belsejében születnek, amit azok részben még haláluk előtti felfúvódott óriás-állapotban, részben pedig haláluk pillanatában, szupernóva-robbanás keretében bocsátanak ki az űrbe. Fantáziarajz a heves csillagkeletkezési zónákból származó zöldes árnyalatú olivinszemcsékről. A háttérben fiatal csillagok és a sűrű molekulafelhő fényelnyelő zónái láthatók (fotó: Cornell University, H. Spoon, NASA, JPL-Caltech) A megfigyelés tovább erősíti azt a nézőpontot, amely szerint a heves csillagkeletkezést mutató térségekben már kezdetekben jelentős lehetett a csillagközi anyag fémtartalma, azaz a hidrogénnél és héliumnál nehezebb elemek aránya. A jelek alapján tehát a csillagközi térben nem lassan, fokozatosan növekedett azon anyagok gyakorisága, amely például a földihez hasonló élet kialakulásához is szükségesek.