| Hamarosan nem tehetik ki a lakásból az örökösök a megözvegyült élettársat |
| Elhangzott: 2005. szeptember 14-én |
| 2005. szeptember 16., péntek 22:12 |
| 1158 olvasás |
 |
| Nem ritka, hogy a hosszú évekig, akár évtizedekig tartó élettársi viszony ellenére, társa halála után az utcán találhatja magát az, mert az élettárs gyerekei egyik pillanatról a másikra kipenderítik a lakásból. Az új polgári törvénykönyv ezen próbál majd meg változtatni. |
|
Az élettársnak van ugyan öröklési joga, de a hatályos törvény szerint nem tartozik a törvényes örökösök körébe. Ez annyit jelent, hogy annak semmi akadálya, hogy az egyik élettárs a másik javára végrendelkezzen, haszonélvezeti jogot adjon neki, de automatikusan nem örökölhet. Az új polgári törvénykönyv szerint két esetben már lesz törvényen alapuló lakáshasználati joga az élettársnak is. Az egyik, ha az élettársi kapcsolat megszűnik, a másik pedig, ha a lakástulajdonos élettárs meghal. Tehát ebben a két esetben a törvény lakáshasználati jogot biztosít a nem tulajdonos élettársnak. A lakáshasználati jogot azonban nem automatikusan kapja meg valaki, a törvény figyelembe fogja venni az élettársi kapcsolat hosszát.
Bár ez még változhat, de a jelenlegi helyzet az, hogy ha az élettársi kapcsolatból gyermek is született, akkor már az egy évet maghaladó kapcsolatot is hosszabb idejűnek veszik, ha azonban nincs gyermek, akkor csak a tíz évet meghaladó élettársi kapcsolatot tekintik olyan hosszúságúnak, amely után már örökölhet az élettárs. Dr. Kőrös András, a Legfelsőbb Bíróság tanácselnöke hozzátette, hogy az egy év alá nem lehet menni, bírói mérlegeléssel sem, de ha a tíz évből csak kevés hiányzik, akkor a bíróság mérlegelheti, hogy megadja a lakáshasználati jogot, főleg, ha az élettárs nem tudja megoldani a lakáshelyzetét.
Sok szakértők úgy gondolja, hogy a mai felgyorsult világban a tíz év nagyon hosszú idő, ezért kevesebb időtartamot szeretnének a végleges törvényben látni. A tanácselnök hangsúlyozta, hogy ez még csak elképzelés, tehát ez a kérdés szakértői és társadalmi vitának is alá lesz vetve és a többség véleményét figyelembe fogják venni a törvényalkotók.
A jelenlegi tervezet szerint a bennmaradó élettársat a bérlő jogállása illetné meg, mert az, hogy az élettársa még életében ingyenesen biztosította a használati jogot, az nem jelenti azt, hogy az örökösöktől is el lehet várni, hogy egy számukra lényegében vadidegen embernek ezt a továbbiakban szívességből biztosítsák. Van azonban egy olyan elgondolás is, hogyha az élettársi kapcsolat nem a halállal szűnik meg, akkor bérlői pozícióba jutna az élettárs, viszont ha a lakástulajdonos élettárs halálával szűnik meg, akkor a bérleti jognál egy erősebb és ami lényeges, ingyenes jogot kapna a lakás használatára, ami vagy haszonélvezeti vagy talán inkább egy személyhez kötött, de lényegében időhatár nélkül fennálló használati jog lenne.
Dr. Kőrös András tapasztalatai szerint élettársaknál jóval gyakoribb az, hogy a kapcsolat megszűnésekor az egyik kiszolgáltatottá és rászorulttá válik. Érdekes módon a házastársak valahogy jobban számot vetnek azzal, hogy a kapcsolatuk egyszer tönkre is mehet és ezért meg kell, hogy álljanak a saját lábukon – élettársak esetében ez nincs mindig így. Valószínűleg az élettársi kapcsolatból kikerülők nagyobb része persze nem lesz rászorult arra, hogy volt élettársától tartást követeljen, ennek ellenére a tanácselnök hisz abban, hogy a készülő szabály nem lesz fölösleges és meg tudja majd oldani a súlyosan méltánytalan helyzeteket.
A jelenlegi szabályozás szerint az élettársnak nincs törvényen alapuló tartási joga, tehát ha az élettársa nem nagyvonalú vele a kapcsolat megszűnése után és nem vállalja önként, hogy fizet valamilyen apanázst a számára, hogyha nem tud munkához jutni, nem tud keresni, nem tudja magát fenntartani, akkor a jog ebben a kérdésben süket és nem biztosít semmiféle lehetőséget, hogy az élettársától a hosszabb együttélésre tekintettel valamilyen vagyoni juttatásban részesüljön. Ezen a méltánytalan helyzeten kíván változtatni az új polgári törvénykönyv, amikor elismeri az élettárs törvényen alapuló tartási jogát, az élettársi kapcsolat megszűnése után. Ennek lényegében ugyanazok a feltételei, mint a házastársi tartásnak, feltéve, hogy hosszabb idejű élettársi kapcsolatról van szó, tehát közös gyermek esetén amennyiben nincs gyermek, akkor pedig tízéves együttélés szükséges. Itt is érvényesül az a szabály, hogy a tízéves élettársi kapcsolatnál rövidebb kapcsolat esetén is megállapíthatja az élettárs tartásra való jogát a bíróság, hogyha úgy ítéli meg, hogy ez méltánylandó igénye az élettársnak, mert például azért adta föl a lakását, azért adta föl a munkahelyét, hogy a másik élettárs gyermekét nevelje ez alatt az idő alatt.
Fontos azonban azt is hangsúlyozni, hogy természetesen az élettársnak rászorultnak kell, hogy legyen, és a tartás nem veszélyeztetheti a másik létfenntartását. Elképzelhető olyan eset is, hogy az élettárs érdemtelen arra, hogy tartást kapjon, mert durván sértette az emberi együttélés szabályait és lényegében az ő magatartása miatt romlott meg és ment tönkre a kapcsolat, vagy az élettársi kapcsolat megszűnése után tanúsított olyan magatartást, ami a volt a élettárs vagy annak hozzátartozója érdekét súlyosan sértette, például rendszeresen jelenteket rendezett a munkahelyén, megpróbálta őt befeketíteni, megvádolta valamivel és így tovább. Ezek nemcsak az élettársak esetén, hanem minden nagykorúval szemben fennálló tartási kötelezettség esetén mentesítik egyébként az arra kötelezettet.
Az élettársak jogai jelentősen bővülnek majd az új polgári törvénykönyvben, de az új törvény nem fogja az élettársi kapcsolatot teljesen felhozni a házasság szintjére, mert nem ismeri el például az élettársak közös örökbefogadási jogát és nem ad a túlélő élettársnak teljes körű törvényes öröklési jogot, tehát leszármazók esetében valamennyi örökölt vagyontárgyra kierjedő haszonélvezeti jogot, leszármazók hiányában pedig teljes körű öröklési jogot, hanem csak a lakáshasználatot biztosítja az örökhagyó élettárs halála után. A vagyoni viszonyok rendezésében sem érvényesül az a szabály, mint a házastársaknál, hogy együtt sírunk, együtt nevetünk és amikor megszűnik a kapcsolat, akkor mindent felezni kell, hanem továbbra is a közreműködés arányában történik meg a vagyonszaporulat, vagy az adósság megoszlása, hogyha más szerződést nem kötnek. Különbség az is, hogy a házasságnál egyáltalán nincs jelentősége annak, hogy mennyi ideig éltek együtt, élettársak esetén pedig a tartási jog, mind a lakáshasználati jog, csak a hosszabb idejű élettársi kapcsolat esetén jár.
Az új polgári törvénykönyv szakmai tervezetének 2006. elejére kell elkészülnie. 2006. lesz a viták éve és 2007-ben kerülhet be a kormány, majd azt követően a parlament elé. |
|
Kapás Irén műsora alapján
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
