| Hatmilliárd nagytestű ragadozó a Földön |
| Szonda, 01. 21., szerkesztő.: Lukácsi Béla |
| 2007. január 23., kedd 8:57 |
| 535 olvasás |
 |
| A faj, amely millió évek alatt arra szelektálódott, hogy kis létszámú, zárt közösségekben éljen, a megapopulációban nem képes stabil kisközösségeket kialakítani, nincs mindenki által elfogadott kultúrája, és nem biztos, hogy még egy duplázódást képes összeomlás nélkül túlélni. – Megjelent Csányi Vilmos Új könyve: Az emberi természet. |
|
|
|
Több mint hatmilliárd nagytestű ragadozó él a Földön. Az ember. Hódító életmódot folytat és nyilvánvalóan túlszaporodott. Megszüntette a bioszféra önszabályozását, aminek csak egyik jele, hogy növekszik a bolygó átlaghőmérséklete. A faj, amely millió évek alatt arra szelektálódott, hogy kis létszámú, zárt közösségekben éljen, a megapopulációban nem képes stabil kisközösségeket kialakítani, nincs mindenki által elfogadott kultúrája, és nem biztos, hogy még egy duplázódást képes összeomlás nélkül túlélni.
De hát miféle lények vagyunk? Milyen tulajdonságokat hoztunk magunkkal a millió évekkel ezelőtt élt ősöktől, mit hordozunk s örökítünk tovább génjeinkben, s viselkedésünkben mit határoz meg a kultúra? Milyen is az emberi viselkedés, és miért olyan, amilyen? Csányi Vilmos könyve a legfontosabb kérdésekre keresi a választ, s mondja el mindazt, amit mára erről megtudott a genetika, a pszichológia, a humánetológia.
Tudományos alapmű? Igen, de nem a tudomány sokszor száraz és a kívülállók számára befogadhatatlan nyelvén. Ez a könyv nem a kollégáknak szól, mellőzi a tudományban kötelező irodalmi hivatkozások seregét. Egyszerűen, közérthetően mondja el azt, aminek igazát persze sok évtized személyes kutatása alapozta meg.
Genetika és őstörténet, teóriák az emberré válásról, az emberi közösségek kialakulása, agresszió és együttműködés, genetikai és kulturális evolúció, vallás és háborúk, egyszemélyes csoport és a megapopuláció – a könyv végigvezet minket azon a kalandos és kacskaringós úton, amely valahol az afrikai őserdőben vagy a szavannán indult, s mára olyanná tette az embert s bolygóját, amilyennek látjuk. Ugyanis az elmúlt évtizedek intenzív humánetológiai kutatása óriási változást hozott önmagunk megismerésében. A genetika fejlődése, az evolúciós gondolkodás mind általánosabb használata végre olyan szemléletet adott kezünkbe, amelynek segítségével egységes képpé formálható mindaz, amit magunkban s körülöttünk látunk. Kit ne érdekelne, hogy a körülöttünk nyüzsgő sokaság miért úgy viselkedik, ahogyan? Hogy miért szeretünk csoportokat alakítani, tárgyakat készíteni, szabályokat, eszméket konstruálni? Hogy miért vonzódunk saját csoportunkhoz, s miért vagyunk ellenségesek másokkal? Hogy mi határozza meg kapcsolatainkat, hogy mitől érezzük magunkat elveszettnek ebben a bonyolult világban.
Tudományos könyv? Persze, az, hiszen tudós írta. Ugyanakkor mégsem csak az. Szubjektív vallomás arról, hogyan látja valaki – egy tudós – a világot, s benne magát a tudományt. Amely pompás eszköz magunk, s a világ vizsgálatára, de amely nem mindenható, hiszen választ tud ugyan adni a hogyanra, de vizsgálódásainak körén kívül van a miért. Én könyvből még nem tudtam meg ennyit magamról, környezetemről, a világról, amelyben élek.
Bonyolult, zűrzavaros világ a miénk. Eddig hihetetlen alkalmazkodóképességről tettünk tanúbizonyságot, benépesítettük a bolygó minden zegét-zugát, de felborítottuk a Föld ökológiai egyensúlyát, és egyre gyorsabban éljük fel tartalékainkat. Van esély a túlélésre? A bolygónak biztos. De hogy mi, emberek is részesei leszünk-e a majdani életnek, az azon múlik, hogy kultúránk meg tud-e birkózni az új helyzetekkel. Meg kell változnunk, s a változás első lépése csak az lehet, hogy megismerjük önmagunkat, megismerjük, hogy milyen is az emberi viselkedés. |
|
Elek László
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
