Több mint ötszáz napot töltött előzetes letartóztatásban a szekszárdi börtönben egy pécsi férfi. Az ügyészség maga kezdeményezte felmentését az ellene fegyveres rablás és emberölés kísérlete miatt emelt vád alól. A közelmúltban szabadult Sz. I. azt mondja: valami végleg megszakadt benne.
Több mint ötszáz napot töltött előzetes letartóztatásban a szekszárdi börtönben egy pécsi férfi. Az ügyészség maga kezdeményezte felmentését az ellene fegyveres rablás és emberölés kísérlete miatt emelt vád alól. A közelmúltban szabadult Sz. I. azt mondja: valami végleg megszakadt benne.
Nem fogadta kamerák kereszttüze a pécsi Sz. I.-t februári szabadulásakor. Most is kerülné a nyilvánosságot, de a börtönben megfogadta: ha kiszabadul, valakinek elmondja, mi történt vele.
Azon a reggelen - 2005 júliusában - valaki szólt az édesanyjának: hívja ki a fiát az utcára, mert koccantak az autójával. Az ajtón kilépő, akkor 30 éves férfit - utólag kiderült, hogy kommandósok - pillanatok alatt földre teperték, maszkot húztak a
fejére, megbilincselték, és berakták egy autóba. Órákig azt sem tudta, kik és mit akarnak tőle. Állítása szerint ütlegelték, amitől egyszer el is ájult.
Amikor a szekszárdi rendőrségnek átadták, azt mondták: az a gyanú ellene, hogy részese volt a bonyhádi Völgység Hegyhát Takarékszövetkezetnél 2004. szeptember 28-án történt rablási kísérletnek, ahol a lopott autón érkező elkövetők egyike öt lövéssel megsebesített egy pénzszállítót.
A következő napokban felismertetésre vitték a bűncselekmény tanúi elé. Három hasonlóan öltözött, hosszú nadrágos, sötét ruhás férfival állították egy sorba úgy, hogy rajta még az elfogásakor viselt rövidnadrág és világos póló volt. Testén zúzódások, kék foltok, szemén monokli. Három tanú, a sértett és még két személy felismerte benne az elkövetőt.
- A mai napig sem tudom, hogy néz ki ennek a takarékszövetkezetnek a környéke, sosem jártam ott, bizonyítási eljárás során sem vittek a helyszínre - mondja a Pécsen élő Sz. I.
A felismertetés után közölték vele, hogy akár életfogytiglanira is ítélhetik. Öngyilkos akart lenni. Aztán összeszedte magát. Beadványokat írt a bíróságnak és az ügyészségnek. Ártatlanságát próbálta bizonyítani. Az egyik levelében beszámolt arról is, hogy elfogásakor bántalmazták, ám az ügyészi válaszlevélben csak annyit tudattak vele: a hamis tanúzást a törvény bünteti. Igaz, előzőleg aláírattak vele egy papírt, ami arról szólt, hogy nem bántották.
A kétgyerekes Sz. I. - kálváriája előtt - egy kínai bolthálózat tulajdonosának ügyintézőjeként és áruszállítójaként dolgozott. A börtönben elhatalmasodott rajta a depresszió, ezért sokáig a napi egyórás séta lehetőségével sem tudott élni. Többnyire feküdt a priccsén, és várta hogy hetente kétszer beszélhessen telefonon a szeretteivel. Úgy emlékszik: már nem bántotta senki, legfeljebb bankrablónak és gyilkosnak nevezték. Szigorított őrizetben volt, bilincsbe verve léphetett csak ki a cellájából ha fürödni vagy telefonálni ment, csak rácson keresztül láthatta havonta egyszer a hozzátartozóit.
Jó magaviseletére tekintettel enyhült a vele szembeni szigor, egy év elteltével pedig ügyvédjének sikerült elérnie, hogy enyhítsenek a vele szembeni fogva tartás körülményein. Még azt a lehetőséget is felkínáltak számára, hogy legyen csajkás, vagyis a rabok ételkihordója. Addigra azonban anynyira legyengült, hogy az ezzel járó emeléseket nem bírta. Így aztán takarító lett - ez is kivételesen jó foglalatosságnak számított a börtönön belül.
- Ettől kezdve gyorsabban teltek a percek. Amikor levittem a szemetet, egy-egy pillanatra nézhettem az eget, amit leírhatatlanul szépnek láttam - emlékszik vissza Sz. I. - Ez is sokat segített rajtam, persze főként a családom, élettársam, édesanyám és keresztanyám tartotta bennem a lelket. A nagyfiammal sokáig nem tudtam beszélni, mert mindig elsírta magát. A legfájdalmasabb talán az volt, hogy elmondták: a kisfiamnak videókat mutogattak otthon, nehogy elfelejtsen.
Sz. I.-t teljesen váratlanul érte, hogy február 14-én az ügyész - bizonyítékok hiányára hivatkozva - maga kezdeményezte a felmentését.
- Én már nem ugyanaz az ember vagyok - mondja Sz. I. - Úgy érzem, valami végérvényesen megszakadt bennem. Korábbi munkahelyem elvesztettem, testileg, szellemileg leépültem. Szívdobogásom lesz, ha becsöngetnek hozzánk. Pszichológushoz járok. A párom is csontsovány lett az értem való küzdelemben.
- Kártérítést fogunk követelni az államtól, de még nem döntöttük el az ügyfelemmel, hogy mennyit - mondja Nagyné dr. Lukács Anna ügyvéd. - Nem először vetődik fel a kérdés: jó-e az előzetes letartóztatással kapcsolatos szabályozás és gyakorlat? A bíró ugyanis nem vizsgálhatja és nem mérlegelheti a bizonyítékokat, amikor a fogva tartásról dönt, csak a vélelmezett bűncselekmény súlya határozza meg, hogy valaki hosszú hónapokig börtönben várja a tárgyalását.
Nagyné dr. Lukács Anna úgy látja: bár Sz. I. ügyében a nyomozás fokozott ügyészi részvétellel történt, mégis több rendőri eljárási hiba is szerepet játszott abban, hogy a fiatalember 540 napot töltött előzetesben ártatlanul. Az ügyvéd szerint szabálytalan volt a felismertetés, a rendőrség által készített jelentések pedig több valótlan információt is tartalmaztak.
Soczó László, Tolna megye rendőrfőkapitánya megkeresésünkre azt mondta: az ügyben rendőrei a legjobb tudásuk alapján dolgoztak, ami ellen eddig semmiféle kifogás nem merült fel. Hozzátette: ha bármely ügyben bebizonyosodik, hogy egy rendőr bántalmazza a fogvatartottat, vagy a nyomozás során szándékosan megmásít, elhallgat valamit, az nem maradhat következmény nélkül. Tolna megye rendőrfőkapitánya ugyanakkor hozzátette: ezt a lehetőséget ebben az esetben kizártnak tartja.