Képek a Londonban kiállított tintahalról
2006. március 10., péntek, 11:55|Utolsó módosítás: 2006. március 10., péntek, 12:07
A cikk betűmérete : kisebb nagyobb
	A valaha talált legnagyobb és leginkább épségben megmaradt óriás tintahal tetemét állították ki a londoni Természettudományi Múzeumban.

A 8,6 méter hosszú, élettelen monstrumot a Falkland-szigetekhez közeli vizekben halászták ki 2005 áprilisában, majd több hónapos munkával konzerválták. Földünk második legnagyobb gerinctelen állata élve még soha nem került a felszínre, létezéséről sokáig csak partra vetett tetemekből, illetve mélytengeri ragadozók gyomrából előkerült maradványokból tudtunk, mígnem tavaly októberben japán kutatók arról számoltak be, hogy először sikerült felvételt készíteniük egy élő példányról. Az óriás tintahalak a tengerek 200-1000 méteres mélységeiben élnek, tömegük elérheti az egy tonnát; a valaha kifogott legnagyobb példány 18,5 méteres volt. [origo]

Szőrös rákfajt fedeztek fel
2006. március 13., hétfő, 15:17|Utolsó módosítás: 2006. március 13., hétfő, 15:53
A cikk betűmérete : kisebb nagyobb
	Tengerbiológusok a Húsvét-sziget közelében, a tenger mélyén eddig soha nem látott rákfajt fedeztek fel.

Ajánlat Ifremer - a francia kutatóintézet honlapja A Kiwa hirsuta annyira különbözik az eddig ismert rákfajoktól, hogy a szakemberek új rendszertani családba sorolják, amelyet a polinéz mitológiában a rákok isteneként tisztelt Kiwáról Kiwaidáknak neveztek el. Kinézetre leginkább az édesvízi homárral mutat hasonlóságot, de ollóit meglepő módon dús szőrzet borítja. Egy amerikai biológuscsoport még 2005-ben talált rá a fajra a Csendes-óceán déli vizeiben, a Húsvét-szigetektől 1500 km-re délre, 2300 méteres mélységben. A 15 centiméteres élőlény a mélytengeri füstölgők világának lakója, ahova nem ér el a napfény, ezért a többi itt élő állathoz hasonlóan vak és albínó. A mélytengeri füstölgőkből feltörő forró víz különösen gazdag ásványi anyagokban, ami számos baktériumfajt táplál. A kutatók a szőrökön megtapadva több ilyen baktériumfajt azonosítottak, amelyek a feltételezések szerint egyrészt kivonják a vízből a rákra nézve mérgező ásványokat, másrészt táplálékul szolgálnak számára. Ennek az elméletnek némileg ellentmond az a tény, hogy az állatot testéhez mérten nagy ollói ragadozó életmódra is képessé teszik. [origo]

Hatalmas fajfelfedezés a pápuai vadonban
2006. február 8., szerda, 11:25|Utolsó módosítás: 2006. február 8., szerda, 14:37
A cikk betűmérete : kisebb nagyobb
	Több tucat eddig ismeretlen állat- és növényfaj él az indonéziai esőerdőnek azon a részén, ahol 2005 decemberében elsőként járt ember, s ami felfedezői szerint nem más, mint maga az érintetlen földi édenkert.

Ajánlat Conservation International Képgaléria Nézzen még több képet a felfedezett fajokról! Az amerikai, ausztráliai és indonéz biológusokból álló kutatócsoport számos olyan pillangó- és békafajt, valamint több növényfajt, köztük 5 új pálmát írt le, amelyek eddig ismeretlenek voltak a tudomány számára. Az érintetlen paradicsom a legkeletibb indonéz tartományban, az Új-Guinea szigetén fekvő Pápua északnyugati részén, 2000 méteres magasságokba nyúló Foja-hegyvonulat, egy olyan táj, amely eddig még a sziget őslakosai előtt is rejtve maradt. A dzsungel itt teljesen érintetlen, semmi nyoma emberi tevékenységnek. "Az állatok szemmel láthatóan nem félnek az embertől, valószínű, hogy soha nem kerültek vele kapcsolatba, nem vadásztak rájuk, ezért nem tanultak meg félni tőle" - nyilatkozta a BBC-nek dr. Bruce Beehler, az amerikai Conservation International és a z Indonéziai Tudományintézet szakembereiből álló kutatócsoport egyik vezetője. Az expedíció talán legjelentősebb felfedezése egy új, a mézevőfélék családjába tartozó madárfaj, amelynek arcát élénksárga foltok ékesítik - 60 év után ez az első újonnan felfedezett madárfaj Új-Guinea szigetén. Egy ornitológiai rejtély is megoldódott: már az expedíció második napján meglátták azt a hím paradicsommadarat, amelynek korábban csak a nőstényéről készültek feljegyzések, s a fajt már kihaltnak vélték. Kiderült, hogy a Berlepsch paradicsommadarának (Parotia berlepschi) nevezett szárnyas - amelyet a XIX. század második felében gyűjtöttek be először Új-Guineában, ám élőhelyéről pontosabb információk nem voltak - e tájról való. A fajt 1897-ban Otto Kleinschmidt német ornitológus írta le először a Hans von Berlepsch magángyűjteményében őrzött preparátum alapján. 20 eddig ismeretlen békafajt, köztük egy kevesebb mint 14 milliméter hosszúságút is azonosítottak a két hónapos, úgynevezett gyors felmérés program (RAP) során, de ráataláltak az arany köpenyes fakúszó kengurura  (Dendrolagus pulcherrimus) is - a fajról eddig úgy tudtuk, hogy a vadászat miatt már csak néhány példánya maradt fönn. A felfedezések Hosszú orrú hangyászsün. A hangyászsünök (a kacsacsőrű emlőshöz hasonlóan) primitív tojásrakó emlősök - végbelük még kloakával nyílik, állkapcsukat csőrszerű szaruréteg fedi, tojásokat raknak. Ausztráliában és Új-Guineában élnek; A mézevők egyik új faja, 1939 óta az első madárfaj, amelyet Új-Guineán jegyeztek föl először; Egy paradicsommadár-faj, a Parotia berlepschi, amelynek élőhelyéről korábban csak feltételezések voltak; Az első felvételek az arany arcú szövőmadárról (Amblyornis flavifrons), amint fészkénél jár násztáncot; Egy emlősfaj, az aranyköpenyes fakúszó kenguru (Dendrolagus pulcherrimus) első indonéziai megfigyelése; 20 eddig ismeretlen békafaj (Choerophrynae sp.), köztük egy kevesebb mint 14 milliméter hosszú; Számos, korábban fel nem jegyzett növény-, köztük 5 pálmafaj; Egy rhododendron-faj, amelynek fehér virága közel 15 cm átmérőjű; 4 új pillangófaj. A kutatók úgy tervezik, ez év folyamán visszatérnek a páratlan gazdagságú helyszínre.