Ördögszekér a Marson
2004. január 24-én indult nyolc napos útjára az Antarktisz déli pólusnál lévő Amundsen-Scott bázisról az Ördögszekér "rover" prototípusa. A 2 m átmérőjű, strandlabdára emlékeztető berendezés, egy ballonhoz hasonlóan a szél szárnyán sodródik – de a felszínen. A műszer a észak-amerikai sivatagos területekről ismert, Ördögszekérnek nevezett gallyakból álló "labdához" hasonlóan a szél segítéségével gurul a felszínen. Mozgási irányát nem tudja befolyásolni, azonban nincs szüksége meghajtásra – így használatával sok energiát és tömeget spórolhatunk.
A "rover" az Iridium műhold rendszerén keresztül küldte pozíció, hőmérséklet, légnyomás és fényviszony mérési adatait. Útja során egyszerű fűtéssel a külső -30 °C ellenére belső hőmérsékletét +30 °C-on tartotta. A kísérlet alatt a szelek viszonylag gyengék voltak, ezért gyakran egy helyben állt. A teljes tesztre számított átlagsebessége 1,3 km/h volt, amikor mozgott többnyire kb. 6 km/h-val gurult, de időnként a 16 km/h sebességet is elérte, összesen 70,3 km-t tett meg.
A berendezés felépítése Mivel egyenetlen terepen nehezen halad – avagy akár végleg el is akad – egy ilyen szonda, hasonló berendezéssel a Mars északi síkságait vagy a pólussapkák, esetleg a körülöttük lévő üledékes rétegek sima felszínét akarják vizsgálni. A marsi Ördögszekér tömegének csökkentésén dolgoznak a szakemberek, valamint azon, hogy a szonda minél gyengébb szélben is elinduljon – a Marson ugyanis a ritka légkör nem fejt ki akkora erőt, mint a Földön. A szokatlan rover ötlet még az 1970-es években született a JPL-ben. Az Ördögszekérből eddig két modell született, de technikai okokból csak az egyiket sikerült kipróbálni.
|