Abszolút fényesség:
Egy csillag abszolút fényessége megegyezik egy vele fizikai és kémiai állapotában tökéletesen megegyező  csillagnak a látszó fényességével 10parsec, azaz 32,6 fényév távolságból mérve.

Aszterizmus :
Olyan csillagalakzat, amelyet egy vagy több csillagkép csillagaiból alakítottak ki. Pl. a Nagy Göncöl hét csillaga, amely az Ursa Maior része vagy a Nagy Pegazus négyszög, amelynek egyik sarkát az Andromeda-csillagkép egyik csillaga adja.

Aszteroida vagy kisbolygó :
Kisméretű sziklás, a Nap körül keringő égitest.

Állatöv :
Az ekliptika két oldalán húzódó sáv, amelyben a Nap és  a bolygók mozognak. Bár 12, az ősi időkben keletkezett csillagképe van az állatövnek, a legújabb időkben bevezetett csillagléphatár-változások miatt mind a Nap, mind a bolygók, egy 13. csillagképben, az Ophiuchuson is áthaladnak.

Bolygó :
Valamely csillag körül keringő, viszonylag nagyméretű, több ezer kilométer átmérőjű, önálló fénnyel nem bíró égitest.

CCD ( Charge Coupled Device) :
Fényérzékeny, ún. töltéskapcsolt szilikonchip, amelyet az égitestek fényképzésekor a film helyén alkalmaznak.

Cefeida-vagy cepheida változó :
A változó  fényű csillagok azon típusa, amelyek néhány napos vagy hetes periódussal szabályosan változtatják a méretüket (pulzálás) , és ezért átlagos fényességük hasonló periódusú változást mutat. Fő kéőviselőjük a delta Cephei csillag.

Cirkumpoláris csillagok :
Azok a csillagok, amelyek a Föld valamely meghatározott helyéről nézve egész éjjel a látóhatár felett tartózkodnak. Nem kelnek fel és nem nyugszanak le.

Csillag :
Izzó gázgömb, amelynek fény- , hő- és más elektromágneses energiáját a belsejében zajló magreakciók szolgáltatják.

Csillagászati egység :
A csillagászatban használatos távolságegység. Egy csillagászati egység egyenlő a földpálya átlagos sugarával, 149,598 millió km-rel.

Csillagkép :
Eredetileg az égbolt valamely területe, amelyen a csillagok, az ember által kigondolt valamely alakzathoz köthetők. Napjainkban azonban a Nemzetközi Csillagászati Unió által meghatározott, és egymástól elhatárolt égi terület.

Deklináció :
Valamely égitest és az égi egyenlítő közötti szögtávolság, amely a földrajzi szélesség éggömbi megfelelője. Az égi egyenlítőtől kiindulva, és rá merőlegesen mérjük az égi pólusokig, vagyis 0 °C -tól 90°- ig. A déli deklinációt mínusz jellel szoktuk az északitól megkülönböztetni.

Diffúz köd :
Fényes gázfelhő, amelyet a benne lévő csillagok világítanak meg.

Ekliptika :
A Nap körül keringő Földnek az éggömbre vetített pályasíkja, amely mentén a Nap mozogni látszik, jóllehet ebben a mozgásban a Föld keringése tükröződik.

Elongáció :
Valamely bolygó és  a Nap, vagy valamely hold és egy bolygó közötti, a Földről mért szögtávolság.

Elülső konjukció :
Elülső (vagy alsó) konjukcióban a Merkúr vagy a Vénusz a Nap és a Föld között helyezkedik el.

Éggömb :
A Földet övező végtelen méretű, képzeletbeli gömb, amelynek belső felületén látszanak elhelyezkedni az égitestek.

Égi egyenlítő :
A Földi egyenlítő égi vetülete, amely az éggömbön a földi egyenlítő fölött helyezkedik el.

Égi pólusok :
A földtengely és az éggömb két metszéspontja, azaz a földi pólusok égi megfelelője, amelyek körül az éggömb naponta egyszer körbefordulni látszik.

Égitest:
Az űrben lévő objektum, pl. a Föld égboltján látszó csillag, bolygó vagy galaxis.

Fázis :
Valamely bolygó vagy hold korongjának a Földről látszó megvilágított része.

Fedési változó :
Olyan egymás körül keringő csillagpár, amelyben az egyik csillag a Földről nézve periodikusan elvonulni látszik a másik korongja előtt, és ezáltal megváltoztatja annak fényességét.

Fehér törpe :
Kicsi és sűrű, a Napéhoz hasonló tömegű, de csak bolygóátmérőjű csillag.

Fekete lyuk :
Olyan térrész, amelyben a gravitáció olyan nagy, hogy semmi, még a fény sem szabadulhat ki belőle. Valószínűleg a nagy tömegű csillagok összeomlásakor keletkeznek fekete lyukak.

Fényév :
Csillagászati távolságegység, amelyet a fénysugár egy év alatt befut :
9.460.500.000.000 km .
1 fényév= 0,3068 parsec = 63.240 csillagászati egység.

Fizikai vagy valódi kettős:
A gravitáció által összekötött, egymás és közös tömegközéppontjuk körül keringő csillagpár.

Fogyatkozás:
Az a jelenség, amikor egy égitest részben vagy egészben kitakarja egy másiknak a fényét.

Galaxis:
Igen nagy számú, többnyire több százmilliárd csillagból álló, a gravitáció által egybefoglalt csillagrendszer.

Gömbhalmaz:
Gömb alakú, nagyjából 100 fényév átmérőjű, több tízezertől több százezerig terjedő csillagot magában foglaló csillagcsoport. Az ilyen halmazokban vannak az általunk ismert legöregebb csillagok.

Hátulsó konjukció:
Hátulsó (vagy felső) konjukcióban a Merkúr vagy a Vénusz a Földről nézve a Nap túlsó oldalán tartózkodnak.

Kettős csillag:
Két, a Földről nézve szorosan egymás közelében lévőnek látszó csillag. (lásd. fizikai kettős, optikai kettős)

Konjukció:
Konjukcióban a Naprendszer két égitestje (rendszerint a Nap és egy bolygó) a Földről nézve egy vonalba esnek. (lásd. elülső konjukció, hátulsó konjukció)

Köd:
Általában a galaxisok spirálkarjaiban előforduló por-és gázfelhők jelölésére használják. (lásd. planetáris ködök, diffúz ködök) Néha a galaxisokat is szokták ködöknek nevezni.

Látszó fényesség:
Az a fényesség, amilyennek az égitesteket a Földről nézve látjuk. Főként az égitestek távolságától függ.

Lokális rendszer:
Mintegy  30 közeli galaxist, köztük a sajátunkat is magában foglaló galaxishalmaz.

Luminozitás:
Valamely csillag felületén 1 másodperc alatt kiáramló összes elektromágneses energia.

Magnitudó vagy fényrend:
Az  égitestek numerikus skálán kifejezett fényessége, ahol a fényes objektumok kis vagy negatív, a halványak magas, pozitiv értékűek. Egy magnitudóváltozás 2,5-szörös fényességváltozást jelent.

Mélyég objektum:
A csillaghalmazokra, a ködökre és a galaxisokra alkalmozott elnevezés.

Meteor:
Az égbolton felvillanó fénycsík, amelyet a Föld légkörébe belépő és a súrlódástól felizzó részecskék okoznak.

Meteorit:
Valamely bolygó vagy hold felszínére hullott kozmikus törmelék, üstökös-vagy aszteroidamaradvány.

Mira-változó:
Olyan vörös óriás- vagy szuperóriás csillagok, amelyeknek a mérete néhány hónapos vagy éves periódusban pulzál, ennek következtében a fényességük akár 11 magnitudóval is változhat.

Napéjegyenlőség:
A Nap évente kétszer, március 21-én és szeptember 23-án keresztezi az égi egyenlítőt. Ekkor a Föld egész területén egyenlő az éjszakák és a nappalok hossza.

Napforduló:
Azok az időpontok amikor a Nap, látszó égi pályáján eléri az égi egyenlítőtől való legnagyobb északi vagy déli kitérését. Az északi féltekén június 21-én a nyári napfordulón, a délin pedig december 22-én, ott szintén a nyári napfordulón a leghosszabb a nappal.

Naprendszer:
A Nap gravitációja által összetartott és körülötte keringő különféle égitestek fizikai rendszere. Ezek: a kilenc nagy bolygó és a holdjaik, a kisbolygók vagy aszteroidák, az üstökösök, valamint a bolygóközi por és gáz, illetve törmelékanyag.

Neutroncsillagok:
Kicsi és nagyon sűrű, neutronokból álló csillagok, amelyek valószínűleg igen nagy tömegű és szupernóvarobbanáson átesett csillagok maradványai.

Nóva:
Olyan csillag, amely időszakosan hirtelen fellobban, melynek során a fényessége az eredeti több ezerszeresére növekszik. Nóvakitörés általában olyan szoros kettős csillagok esetében fordul elő, amelyekben az egyik összetevő egy fehér törpe. Ilyen esetben a társcsillagból gáz áramlik a fehér törpébe, ami a robbanást és az időszakos felfénylést okozza.

Nyílás:
Csillagászati műszerek fénygyűjtő lencséinek és tükreinek az átmérője.

Nyílthalmaz:
Néhány tucat vagy száz, főként a Galaxis spirálkarjaiban előforduló viszonylag fiatal csillag, szabálytalan alakú csoportosulása.

Oppozíció:
Amikor a Naprendszer valamelyik égitestje a Földről nézve szemben áll, azaz a Nappal átellenes oldalon van és egész éjszaka megfigyelhető.

Optikai kettős:
Két, az égbolton egymáshoz nagyon közelinek látszó, de a valóságban különböző távolságokra lévő, ezért egymással fizikai kapcsolatban nem álló csillag.

Óriáscsillag:
A csillag fejlődése utolsó fázisában hatalmas méretűvé és fényességűvé vált, ennek következtében alacsony átlagsűrűségű, felfújódott csillag.

Pálya:
Egy nagy tömegű égitest gravitációs hatása alatt keringő másik égitest által leírt térbeli görbe.

Parallixis:
Valamely objektum látszólagos pozícióváltozása, ha különböző helyekről nézzük. A pozícióváltozás mértéke jelentősen függ az objektum, valamint a megfigyelési helyek közötti távolságtól, vagyis az ún. bázisvonal hosszától. A szomszédos csillagok kis paralliktikus elmozdulása, amelynek mértékéből kiszámítható a távolságuk, a Föld keringéséből következik.

Parsec:
A csillagászatban használatos távolságegység. Egy parsec az a távolság, amelyről a földpálya sugara merőleges rálátás esetén pontosan 1 ívmásodperc alatt látszik. 1 persec= 3,26 fényév= 206,265 csillagászati egység.

Planetáris köd:
Valamely  csillag által a fejlődése utolsó szakaszában ledobott gázhéj, illetve gázburok.

Radiáns:
Az égboltnak az a pontja, ahonnan a meteorrajok kisugárzani látszanak.

Reflektor:
Olyan  távcső, amelyben a fény összegyűjtését és fokuszálását tükör végzi.

Refraktor:
Olyan távcső, amelyben a fény összegyűjtését és fokuszálását lencse végzi.

Rektaszcenzió(α, RA):
A rektaszcenziós körök a földi hosszúsági körök égi vetületei, s ilyen módon a rektaszcenzió az egyik éggömbi koordináta.Értékét órákban, percekben és másodpercekben a tavaszponttól kiindulva, keleti irányba mérjük addig a pontig, ahol valamelyik órakör metszi az égi egyenlítőt. Egy óra 15 foknak felel meg.

Spektroszkópiai kettős:
Olyan szorosan egymás közelében lévő csillagpár, amelyet távcsővel nem lehet felbontani. Azt, hogy kettősről van szó, csak a színkép-elemzéssel lehet megállapítani.

Szupernóva:
Olyan csillag, amelynek a fényessége robbanás miatt néhány hét vagy hónap alatt, akár több milliószorosára növekszik. Szupernóvává csak a legnagyobb tömegű csillagok válhatnak.

Szuperóriás csillag:
A Napnál legalább tízszer nagyobb tömegű csillag, amely fejlődése utolsó fázisában válik nagyobb méretűvé és fényesebbé. Átmérőjük több százszor, fényességük több tízezerszer nagyobb a Napénál.

Tejút:
Sötét éjszakákon jól látható, az égboltot átívelő, derengő, tejfehér sáv, amely a mi Galaxisunk sok milliárd távoli csillagának egybemosódó fénye. Az elnevezést Tejútrendszer formában az egész Galaxisra is alkalmazzuk.

Tengely:
Képzeletbeli vonal, amely körül valamely égitest forog.

Univerzum:
Lásd. Világegyetem.

Üstökös:
A Nap körül, hosszan elnyúlt pályán keringő, szabálytalan alakú, fagyott gázokból és porból összejegesedett néhány km átmérőjű égitest.

Változócsillag:
Minden olyan csillag, amely változtatja a fényét. A fényváltozás általában a csillag méreteinek változásából, a pulzálásból következik, de vannak olyan szoros kettős csillagok, melyekben az egyik csillag időnként elfedi előlünk a másikat. (Lásd. Cefeida-változók, Mira-változók).

Világegyetem:
Az anyagot, azaz az égitesteket, a teret és az időt is beleértve, minden létező összessége.

Zenit:
Az éggömbnek közvetlenül a megfigyelő feje felett lévő pontja

Bannerünk Készítettünk egy bannert, amelyet minden, a lapunk iránt érdeklődő ember elhelyezhet a honlapján. A banner mérete: 468*60 A honlap forrásába az alábbi kódrészletet kell beilleszteni: <a href="http://www.urvilag.hu"><img src="http://www.urvilag.hu/graphics/urvilag_banner.gif" width="468" height="60" border="0" alt="urvilag_banner"></a>