|
A marsbéli élet lehetőségével kapcsolatos fontos kérdés annak tisztázása, mennyi aktív oxidáns van a bolygón. Ezek olyan agresszív kemikáliák, amelyek előszeretettel bontják le a szerves anyagot, ezért nagy koncentrációban halálosak lehetnek az általunk ismert életformák számára. A korábbi elméleti számítások alapján arra lehetett következtetni, hogy ezek a kemikáliák jelen lehetnek a Mars felszínén. Ezt támasztja alá, hogy a bolygón, a felszínére hulló szenes kondrit meteoritok ellenére sem találtak szerves anyagot a Viking-űrszondák a felszíni regolitban.
A Vikingek egyik biológiai kísérletének eredménye is magyarázható ezzel: amikor a marstalajhoz olyan földi szerves anyagokat tartalmazó oldatot csepegtettek, amit a földi baktériumok élvezettel fogyasztottak volna, gáz fejlődött a kamrában. Ezt elvben élőlények is termelhették, de a kutatók többsége szerint inkább a fent említett agresszív oxidánsok hozták lére a gázt, miközben a tápoldat szerves molekuláit lebontották.
A szakemberek a Marsról szerzett új adatok, földi analógiák, laborvizsgálatok és modellszámítások alapján a korábbiaknál pontosabb képet rajzoltak a bolygó felszínén lévő kémiai viszonyokról. Ennek keretében többek között tanulmányozták azt Egyesül Államok délnyugati vidékén megjelenő porördögöket (mini tornádókat), és a bennük kialakuló elektromos terek hatását a kémiai átalakulásokra.
Vizsgálataik alapján a Mars felszínén táncoló porördögök, és porviharok alkalmával zajló folyamatok a légkör felszínközeli részében sztatikus elektromos mezőt eredményeznek. Ezektől pedig a légköri szén-dioxid és a vízgőz töltésekkel bíró, OH és CO összetevőkre bomlik, majd ezek további reakciókkal hidrogén-peroxidot és egyéb hiperoxidokat alkothatnak.
A modellek alapján az így keletkezett agresszív kemikáliák a porszemekhez, esetleg a légkörben kikondenzálódó hópehelyre hasonlító anyagokhoz kapcsolódhatnak. Hópehely és hulló hó jellegű csapadékot azonban eddig még nem sikerült megfigyelni a Marson. Alkalmanként a sarkvidéki területeken kialakulnak olyan hideg foltok, amelyek területén esetleg a légköri szén-dioxid kihullhat a felszínre, de ennek pontos lezajlását egyelőre nem ismerjük. A Viking-szondák felszíni vízjég (fagytakaró) halmozódását figyelték meg, de azt nem sikerült megállapítani, hogy az a dérhez hasonlóan a felszínen keletkezik-e (amit többen preferálnak), avagy hópelyhek formájában hullik le.
Fantáziarajz a marsi porviharban kialakuló töltésekről és az esetleges kisülésekről. Utóbbiakat, azaz a földi villámokra emlékeztető jelenségeket eddig nem sikerült megfigyelni a vörös bolygón (NASA)
A felszínen így felhalmozódó, oxidánsokban gazdag anyag nem csak a szerves összetevőket próbálja elpusztítani, de közreműködhet a metán lebontásában is. Gregory T. Delory (University of California, Berkeley) és kollégái szerint, ha az elmúlt 3 milliárd év nagyobb részében a maihoz hasonló klíma lehetett a bolygón, a legtöbb ma ismert földi élőlény számára halálos mennyiségű oxidáns halmozódhatott fel a marstalajban.
Kereszturi Ákos
[origo] | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
