A Világegyetem szerkezete.
A Világegyetem hierarchikus szerkezetű: a csillagok galaxisokba, a galaxisok pedig kisebb-nagyobb csoportokba, végül halmazokba tömörülnek.
A galaxisok közti tér nem üres, hanem több millió fokos gáz tölti ki, amely röntgenhullámhosszakon erősen sugároz.
A birminghami csillagászok dr. Trevor Ponman vezette csoportja a ROSAT műhold adatai alapján a kisebb csoportosulások és a nagy galaxishalmazok forró gázának röntgensugárzását hasonlította össze, és az elemzésből arra következtetésre jutott, hogy a kisebb csoportosulásokban a gáz forróbb, és kevésbé szóródott szét, mint a galaxishalmazokban.
Ezt csak az magyarázhatja, hogy a galaxisok kialakulása során a bennük levő gáztömegek olyan többletenergiára tettek szert, amely a galaxisok közti gázban már nem jelenik meg. A galaxisok kialakulása során nagyszámú csillag keletkezik, amelyek közül a legnagyobb tömegűek viszonylag hamar kiégnek, és szupernóvaként szétrobbannak.
A robbanás során hatalmas energia szabadul fel, amely a fiatal galaxisok gáztömegeit több tízmillió fokra is felhevítheti, így a gáz olyan nagy energiára tehet szert, hogy nagy sebességű, forró “galaktikus szél”-ként elhagyja a galaxist, és felmelegíti a körülötte levő gáztömegeket.
A nagy galaxishalmazokban ennek viszonylag csekély a hatása, mivel a gáztömegeknek a gravitációs középpont felé zuhanása közben felszabaduló energia jóval hatékonyabban hevíti a gázt.
A kisebb, laza csoportosulásokban azonban ez lehet a fűtés fő forrása. A számítások szerint a szupernóva-robbanások energiája hatékonyabban érvényesül, ha még a galaxisok csoportosulása előtt kerül a gáztömegekbe. (Később ugyanis az energia már inkább arra fordítódik, hogy megakadályozza a gáztömegek zuhanását.)
Vagyis a galaxisok gázfelhői csak akkor hevülhetnek fel a megfigyelt hőmérsékletre, ha a galaxisok kialakulása megelőzte a galaxisok csoportosulását és halmazokba szerveződését.
Ez egyúttal azt is megmagyarázza, hogy a galaxisok keletkezése miért szakadt félbe évmilliárdokkal ezelőtt: a galaxisok közti gáztömegek ugyanis addigra már túl forróvá váltak ahhoz, hogy a gravitáció hatására összecsomósodjanak, s új csillagok képződjenek bennük.
Forrás: Élet És Tudomány elektronikus kiadása
(Royal Astronomical Society)
|