Mint arról korábbi cikkeinkben beszámoltunk, a Szaturnusz Enceladus holdjánál több olyan jelet is azonosítottak, amelyek aktív felszínalakító folyamatokra utalnak. Elsőként a ritka E-gyűrűt sorolták ide, amelynek anyaga feltehetőleg erről a holdról kap utánpótlást. Később meleg területeket azonosítottak a déli sarkvidéken, ahol a "tigriskarmolásoknak" nevezett fiatal törések környékén friss vízjégszemcsék borítják a felszínt. A területről kitörő gejzírszerű anyagsugarakat a hold közelében elhaladó Cassini-szonda detektorai közvetlenül (a törmelékfelhőkön átrepülve) is érzékelték, valamint a keletkezett anyagsugarakat távolról is megörökítették (lásd korábbi cikkünket).
A fenti eredményeket újabb megfigyelésekkel kiegészítve Carolyn Porco (SSI) és munkatársai átfogó modellt dolgoztak ki a jelenségre. Számításaik alapján a megfigyelt anyagkilövelléseket a felszínre nyomult meleg jég robbanásszerű szublimációja (szilárd halmazállapotból közvetlenül gázfázisba való alakulása) nem magyarázhatja.
2005 novemberében is több különálló anyagsugarat figyeltek meg, amelyek némelyikét a felszíntől 435 km-es magasságig sikerült követni. A megfigyelt szemcsemérettel és a kirepülő anyag mennyiségével legjobban az a teória egyeztethető össze, amely szerint a jégpáncél alatt, nem túl mélyen folyékony víz húzódik, és az elszökő anyag hozza létre a gejzírszerű anyagsugarakat.
A kispriccelt H2O a vákuumban persze azonnal vízjéggé fagy, részben vissza is hullik a felszínre, de kb. 1%-a végleg eltávozik, és az E-gyűrű anyagát gyarapítja. Emellett az űrben elbomló vízmolekulák a Szaturnusz körüli térségben található oxigénatomok forrásaként is szolgálhatnak.
A vizet feltehetőleg az égitest belső hője (amely radioaktív anyagok bomlásából, illetve az árapályerők miatt fellépő mechanikai torzulásokból származik), valamint különféle olvadáspont-csökkentő sók tarthatják folyékonyan. Emellett lehetséges, hogy a közelmúltban, amikor a jelenlegitől kissé eltérő ún. rezonanciapályán haladt az Enceladus, még erősebb volt az árapály-eredetű fűtés a holdban. Ennek maradványhője ma is hozzájárulhat az energiaforrásokhoz.
A Cassini-űrszonda felvétele az Enceladus gejzírjeiről 2005. február 17-én. Balra fekete-fehér, jobbra a hamisszínes megjelenítésű változat látható. Utóbbi látványosan mutatja, milyen messzire jut a kirepülő anyag (a hold átmérője 505 km). A kép nagyméretű változatának letöltése (fotó: NASA, JPL, SSI)
Az Enceladus gejzírjeinek modellje. A kép nagyméretű változatának letöltése (fotó: NASA, JPL, SSI)
Amennyiben a modell helyes, akkor ismét gyarapodott az aktív vulkáni jellegű tevékenységet mutató égitestek száma a Naprendszerben. Vulkán- vagy gejzírkitöréseket közvetlenül a Földön, az Ión (a Jupiter holdja), a Tritonon (a Neptunusz holdja) és az Enceladuson sikerült eddig megfigyelnünk. Bár jelenlegi tudásunk alapján a felszín alatt az Europa, a Ganymedes és a Titan esetében is előfordulhat folyékony víz, az Enceladus ennek a felszínre, illetve a világűrbe történő kitörését is sikerült megfigyelni. Ezzel az Enceladus bekerült az asztrobiológiai kutatások közvetlen célpontjai közé, ahol elméletileg a földihez hasonló élet kialakulásához vezető folyamatok egyes elemei vizsgálhatók.
Kereszturi Ákos
Korábban: A legrészletesebb galaxiskép - a hét asztrofotója Új, egzotikus égitest-típus - a hét asztrofotója Egy galaxis szikrázó spirálkarjai - a hét asztrofotója A legrészletesebb felvétel az Orion-ködről - a hét asztrofotója Egy törpecsillag apró bolygója - a hét asztrofotója Tóba dobott kavics az űrben - a hét asztrofotója Szétszóródó fémek az űrben - a hét asztrofotója Rénszarvasok a Nap előtt - a hét asztrofotója Sarki fények a Marson - a hét asztrofotója Gejzírek az Enceladuson - a hét asztrofotója Hatalmas gázbuborék az űrben - a hét asztrofotója Új térkép a Titanról - a hét asztrofotója Páratlan képek egy bizarr kisbolygó felszínéről - a hét asztrofotója Látványos galaxis egy új óriástávcsőben - a hét asztrofotója Az űrteleszkóp képe a Holdról - a hét asztrofotója Egy napfolt részletei - a hét asztrofotója Egy káprázatos galaxis - a hét asztrofotója Egy óriási gömbhalmaz - a hét asztrofotója Galaktikus karambol - a hét asztrofotója A Plútó új térképe - a hét asztrofotója Az első földönkívüli hegymászás - a hét asztrofotója A Tejútrendszer önarcképe - a hét asztrofotója Galaktikus állatkert - a hét asztrofotója Ragyogó hófolt a Marson - a hét asztrofotója Jégsziklák az Enceladuson - a hét asztrofotója Gigantikus homokdűne - a hét asztrofotója Kék napnyugta a vörös bolygón - a hét asztrofotója |