Péniszdivat (18+)
2006. augusztus 2., szerda, 15:21 | Utolsó módosítás: 2006. augusztus 2., szerda, 16:20
Vissza
1. Oldal
Óvatos becslések szerint a világon a férfiak harmincöt-negyven százaléka körülmetélt, és a beavatkozás megítélése meglehetősen vegyes képet mutat.
A fityma a makk védelmére alakult ki az egyedfejlődés során, hiszen a négykézláb járó, vadászó, fára mászó őseink fedetlen teste megannyi külső hatásnak volt kitéve. Az eltelt harmincezer év során az ember felegyenesedett, testét ruha fedi, így mára a fityma elvileg elvesztette lényegi funkcióját. A körülmetélés pontos eredete és a szokás kialakulása nem világos, de a kutatók feltevései szerint az első körülmetélések körülbelül a jégkorszak utánra tehetők, és főleg a meleg éghajlatú területeken terjedt el (Afrikában, a Közel-keleten, Ausztráliában, Közép- és Dél-Amerikában), ahol a férfiak az átlagosnál nagyobb fitymával rendelkeztek. Az ősi kultúrákban a fityma eltávolítása különböző vallási, illetve a termékenységgel összefüggő hiedelmekkel volt magyarázható.
![Forrás: [origo]](http://tabu.origo.hu/i/0608/20060802korulmete3.jpg)
Az ősi kultúrák közül az egyiptomiak hagyták ránk a legtöbb leírást a körülmetélés folyamatáról. Az ebben az időben keletkezett életképek, domborművek mind körülmetélt férfiakat ábrázolnak, és az épségben maradt múmiák is mind a szokás általános voltáról tanúskodnak. A körülmetélés a férfivá válást jelképezte, és kultúráktól függően komoly szertartási keretek között hajtották végre, általában érzéstelenítés nélkül. A műveletet mindig egy erre szakosodott ember végezte (a zsidóknál például a 'mohel'), aki a kezével jól előrehúzta a fitymát, kijelölte a makk helyét, hogy az ne sérülhessen, és egy nagyon éles késsel ( helyenként kővel) lecsapta a fitymát. Ezután a fityma maradék részét visszagyűrték, és összetapasztották.
A zsidó vallási hagyomány szerint a körülmetélés Isten és a zsidók szövetségének jele, ám kutatók valószínűsítik, hogy egy vallásivá lett praktikus szokásról van szó. A meleg sivatagi, illetve nedves területeken ugyanis a fityma alatt könnyen megült a piszok, és gyakoriak voltak a gyulladások. A moszlimoknál a körülmetélés legalább akkora jelentőséggel bír, mint a zsidóknál. Az iszlám szent városaiba például körülmetéletlen férfi be sem teheti a lábát. Azokat a férfiakat pedig, akik együtt estek át a körülmetélési szertartáson, egy életre szóló, elszakíthatatlan kapocs köti össze.
A zsidókkal és a moszlimokkal ellentétben a görögök és a rómaiak a körülmetélést egyenesen barbárságnak tartották. A görögök a sportversenyeken, illetve a fürdőkben mindig fedetlen testtel jelentek meg, és rossz modorra vallott, ha valakinek kilátszott a makkja. Az első keresztények, a zsidó vallásnak megfelelően körülmetéltek voltak, a kereszténység azonban hamar elszakadt a zsidó gyökerektől, és a görög-római hagyományokat követte. A népvándorlás során érkező népek - így a magyarok is -, már a körülmetélést el nem ismerő kereszténységet vették át. Egyedül a kopt egyház tartotta meg a körülmetélés és a keresztelés együttes szokását. A nyugati civilizációkban a körülmetélés, csak mint zsidó vallási szokás, és a fitymaszűkület megelőzésére végzett műtétként volt ismert, csak a 19. század közepétől kezdte vizsgálni az orvostudomány a beavatkozás fontosságát a nemi higiénia szempontjából.
A világháborúk tovább erősítették terjedését, hiszen a harctéri állapotok nem tették lehetővé az alapos tisztálkodást, 1945-re pedig - a háborús tapasztalatok hatására - a körülmetélés szinte teljesen általános lett Amerikában, Kanadában és Ausztráliában. Napjainkban a a zsidóknál és a moszlimoknál továbbra is kötelező, míg Ausztráliában és Afrikában - ahol a férfitársadalom 75%-a körülmetélt - még mindig létezik a férfivá avatási szertartás részeként, sokszor ünnepséggel egybekötve. Ami a nyugati és a nyugatiasodó társadalmakat illeti, a körülmetélés kezd egyre jobban elterjedni. A kelet-ázsiai országokban - mint például Kína, Japán, Vietnám -, ahol a serdülőkor után, az amúgy is rövid fitymát mindig hátrahúzzák, szintén kezd divatba jönni a körülmetélés.
Vissza
|