Arisztarkhosz :
( Kr.e.320. körül- Kr.e. 250 körül)
Ókori görög csillagász. Elsőként próbálta a saját maga által kigondolt zseniális módszerrel megállapítani, hányszor kisebb a Hold a Földnél, hányszor messzebb van a Nap a Holdnál, és hányszor nagyobb a Nap a Földnél. Mérései nem voltak teljesen pontosak, arról azonban meggyőződött, hogy a Nap sokkal nagyobb, mint akár a Hold, akár a Föld. Ennek alapján napközéppontú (heliocentrikus) világmodellt dolgozott ki, mely szerint az égitestek a Nap körül keringenek.
Eratoszthenész :
( Kr.e. 276-195)
Ókori görög csillagász.Megállapította, hogy a Nap az Egyiptom déli részén fekvő Szüénében ( a mai Asszánban) mindig 7,2°- kal magasabban delel, mint az ország északi részén lévő Alexandriában. Meghatározta, hogy milyen messze van egymástól a két város. Ebből ki tudta számítani a földgolyó kerületét (amit Egyenlítőnek nevezünk) . Eredménye alig tér el a ma elfogadott 40.000 km-es értéktől.
Johannes Kepler
Johannes Kepler (Weil der Stadt, Baden Württemberg, Németország, 1571. december 27. - Regensburg, Bajorország, Németország, 1630. november 15.): német matematikus, csillagász és optikus volt, aki felfedezte a bolygómozgás törvényeit, amelyet róla Kepler-törvényeknek neveznek.
Életrajz
Johannes Kepler 1571. december 27-én született Weil der Stadtban a német szabad birodalmi városban (kb. szabad királyi város). Anyja keltette fel az érdeklődését a csillagászat iránt: megmutatta neki az 1577-es üstököst és az 1580-as holdfogyatkozást. 1591-ben teológiát kezdett el tanulni Tübingenben. Itt az egyetemen hallott először Kopernikusz csillagászati világképéről. Kepler eredetileg protestáns lelkész szeretett volna lenni, de - mivel ismert volt matematikai tehetsége - a Grazi Egyetemre meghívták matematikát és csillagászatot tanítani 1594. áprilisában (23 éves volt ekkor).
Az 1596-ban kiadott könyvében, a Mysterium Cosmographicum-ban (Das Weltgeheimnis) Kepler az akkor ismert hat bolygó pályáját az öt platóni testtel hozta kapcsolatba. Úgy gondolta, hogy az egyes bolygópályák gömbjei között a kocka, a tetraéder, a dodekaéder, az ikozaéder tartja a távolságot.
1597 áprilisában vette feleségül Barbara Mühlecket (máshol Barbara Müller von Mühlegg, apja vizimalom molnára volt, aki később lovag lett, innen a von Mühlegg [1]). Kepler 1600-ben lett Tycho Brahenak, II. Rudolf császár udvari csillagászának segédje. A közös munkájuk Prágában bonyolultan alakult. Mindketten tudták, hogy a különböző adottságaik kiegészítik egymást. Brahe nagyon kitűnő megfigyelő volt, és megfigyeléseiben a légkör fénytörését is korrigálta, matematikai képességei viszont elég korlátozottak voltak. A kitűnő matematikus Kepler pedig rövidlátása miatt alig tudott pontos megfigyeléseket tenni. Brahe az ifjú matematikatehetséggel szerette volna világképét kidolgozni, melyben a Nap a Föld körül kering, és a Nap körül a bolygók.
1601-ban Brahe halála után Kepler lett az udvari matematikus és csillagász.
1604-ben megfigyelte a fényes szupernóvát, és a megfigyeléseit a De Stella nova in pede Serpentarii ("A Kígyótartó lábában megjelent új csillagról") című könyvében jelentette meg.
Kepler felhasználva Brahe - Brahe rokonaitól nehezen megszerzett - adatait kimutatta, hogy a Mars pályája nem kör, hanem ellipszis, és annak egyik gyújtópontjában van a Nap (Kepler első törvénye). Megfigyelte azt is, hogy a bolygók a Naphoz közelebb járva gyorsabban mozognak, mint távol. Levezette a megfigyelésekből, hogy azonos idők alatt azonos területet súrol a bolygók vezérsugara (második törvény). A két törvényt az 1609-ben megjelenő Astronomia Nova (Új csillagászat) című művében közölte.
Keplet egyik legjelentősebb munkája a Dioptrice (Optika) volt, melyben az egész optikát tudományos szintre emelte. 1611-ben megjelent művében az általa felfedezett Kepler-távcső csak mellékes dolognak tűnik a fénytöréssel és az optikai leképezéssel kapcsolatos eredményeihez képest.
Kepler felesége 1611-ben meghalt két gyermeket hagyva maga után. Miután 1612 januárjában II. Rudolf meghalt, Kepler Linzben talált matematikusi állást.
A Mars adatainak kitartó tanulmányozásával 1618. május 15-én összefüggést talált a bolygók keringési ideje és a Naptól való távolságuk között, amelyet ma Kepler harmadik törvényének nevezünk: a bolygók Naptól való átlagos távolságainak (a, a pálya fél nagytengelyeinek) köbei úgy arénylanak egymáshoz, mint a keringési idejük (T) négyzetei, azaz a a3 / T2 hányados minden naprendszerbeli bolygó esetén ugyanakkora. Ezt a törvényt az 1619-ben írt Harmonices Mundi ("A világ harmóniája") című művében közölte. Például a Jupiter keringési idejének (11,8 földi év) négyzete majdnem 140. A Jupiter majdnem 5,2-szer van távolabb a Naptól, mint a Föld; ennek köbe (5,2-ször 5,2-ször 5,2) szintén majdnem 140.
1620 augusztusában Katherinét, Kepler anyját Leonbergben boszorkánysággal vádolták, 14 hónapra bebörtönözték. Abban, hogy 1621 októberében elengedték nagy szerepe volt Kepler közbenjárásának, és Kepler hírnevének. Anyja a kövekező évben meghalt.
A Kepler által készített Tabulae Rudolfinae világtérképe
Élete vége felé 1627-ben adta ki Kepler Tabulae Rudolfinae-t (Rudolf-féle táblázatokat), élete utolsó nagy művét. Kiértékelte Tycho Brahe megfigyeléseit és addigi legpontosabb bolygópályaleírásokat adta meg. Ez a bolygótáblázat szolgált később alapul Kepler törvényei mellett Isaac Newton számára, hogy megalkossa a gravitációs és mozgástörvényeit.
1630. november 15-én 59 éves korában Kepler lázban halt meg Regensburgban. (Lakóháza)
További eredményei
Foglalkozott térfogatszámítással, ezzel az integrálszámítás előfutárának is tekinthető. A hópelyhek szimmetriáját vizsgálva észrevette, hogy bár egyedi alakúak, az ágak 60 fokos szöge mindegyikre jellemző. Ez vezette el ahhoz a problémához, hogy hogyan lehet gömböket és köröket legsűrűbben elhelyezni. Ezeknek a vizsgálatoknak ma a kristálytanban és a kódoláselméletben (a híradástechnika részében) van szerepe. Kepler megsejtette, hogy akkor tudjuk a gömböket legsűrűbben elhelyezni, ha piramisszerűen helyezzük egymásra. Ezt csak 400 év múlva 1998-ban bizonyította be Thomas Hales matematikus.
Külső hivatkozások
Magyar linkek
Könyvek
Galileo Galilei :
( 1564-1642)
Itáliai fizikus és csillagász.Pisában született. 25 évesen már a matematika professzora. 1610-től a toszkániai nagyherceg matematikusa.
A pisai ferde toronyban végzett végzett kísérleteivel megállapította a szabadesés törvényét. A pisai dóm csillárjának lengését tanulmányozva felismerte az ingamozgás szabályszerűségét. 1610-ben elsőként használt távcsövet csillagászati megfigyelések céljára. Ezzel felfedezte a Hold hegyeit, a Jupiter holdjait, a Vénusz fázisváltozásait, megszámolta a Fiastyúk csillagait, és felismerte, hogy a Tejút sávja csillagokra bomlik. Megfigyelte a napfoltokat, ettől látása erősen romlott, szinte megvakult.
A kopernikuszi rendszer híveként nézeteltérése támadt a római katolikus egyházzal. Az inkvizíció elítélte, ezért tanítását kénytelen volt visszavonni. Az egyház 1992-ben igazságot szolgáltatott neki ( latin eredetű szóval : rehabilitálta) , megállapítva, hogy ,, a per tragikus félreértés volt ".
Herschel William:
(ejtsd.: hersel; 1738-1822)
Német származású angol csillagász. Hannoverben született, Angliában kezdett csillagászati megfigyeléseket végezni. Távcsöveinek fémtükrét saját maga öntötte. 1781. március 13-án felfedezte az Uránusz bolygót. Ezután V. György király királyi csillagásszá nevezte ki.
Megállapította, hogy a Nap a környező csillagokhoz képest a Herkules csillagkép irányába mozog. Számos kettőscsillagot, csillaghalmazt és gázködöt fedezett fel, felfedezte a Szaturnusz és az Uránusz két-két holdját. Csillag számlálásai alapján elsőként következtetett arra, hogy a Tejútrendszer korong alakú.
Hubble Edwin Powell:
(ejtsd.: habl; 1889-1953)
Amerikai csillagász. 1919-től haláláig a Wilson-hegyi csillagvizsgálóban dolgozott. Fő kutatási területe az extragalaxisok megfigyelése volt. Legfontosabb felfedezése a később róla elnevezett ún. Hubble-törvény. Eszerint a galaxisok távolodnak tőlünk és egymástól, méghozzá minél messzebb vannak, annál gyorsabban. A szintén róla elnevezett Hubble-állandó a Világmindenség tágulásának sebességét jelöli. Felfedezése lehetővé tette az Ősrobbanás kozmológiájának kidolgozását, a Világmindenség szerkezetéről alkotott mai képünk kialakítását
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
