|
 |
|
|
| Új nukleáris robbanóanyagot fejlesztettek ki |
| Szonda, 2003. 08. 17., szerk.: Lukácsi Béla |
| 2003. augusztus 26., kedd 21:36 |
| 340 olvasás |
|
| Úgyszólván nincs olyan természettudományos felismerés, amelyet előbb vagy utóbb, de inkább előbb, ne próbálnának meg a hadiiparban is hasznosítani. |
|
Egy újabb keletű felismerés egy különleges elven működő, sajátos nukleáris fegyver kifejlesztését teheti lehetővé. Ebből 1 gramm megfelel 50 kg TNT-nek! Már dolgoznak rajta. Reméljük, még jó sokáig! (Egyed László jegyzete)
A New Scientist legújabb számában arról olvashatunk, az amerikai Védelmi Minisztérium újfajta, különleges nukleáris robbanóanyagot fejlesztett ki, vagy legalábbis olyan kutatásokat végez, amelyeknek végeredménye egy ilyen robbanóanyaggal működő fegyver lehet. Mi a lényege a leendő új fegyvernek? Nos, bizonyos anyagok atommagjaiból energiát lehet felszabadítani, úgy, hogy közben semmilyen maghasadás, vagy láncreakció nem indul meg. Viszont a felszabaduló energia akár ezerszer nagyobb lehet, mint amekkora hasonló mennyiségű hagyományos robbanóanyagból kapható.
A fizikusok már régóta tudták, hogy bizonyos elemek, például a hafnium atommagjai átkerülhetnek egy olyan magasabb energiájú állapotba, ahonnan nem ugornak azonnal vissza, hanem ebben az állapotban hosszan megmaradnak, lassú, 31 éves felezési idejű bomlás közben némi gammasugarakat bocsátva ki. Ezt nevezhetjük egyfajta nukleáris izomérnek is. Azt viszont, hogy ezt a felszabadulást azután robbanásszerűvé is lehet tenni, csak később fedezték fel, ehhez lágy röntgensugarakra van szükség, amelyek segítségével már az első kísérletekben energiájuk hatvanszorosát sikerült felszabadítani.
De vajon hogyan lehet feltölteni energiával ezt a bizonyos hafnium nevű elemet? Nos, valami hasonló módon, mint ami a lézerekben történik, csak éppen ott az atomok körül keringő elektronok kerülnek egy foton hatására magasabb energiájú állapotba, hogy azután ezt egy indítójelre egyszerre fénysugár formájában visszasugározzák. Ebben az esetben viszont a hafnium atomnak a magját lehet nagy energiájú fotonok segítségével energiával feltölteni, amelyet az azután a lágy röntgensugarak hatására gammasugár formájában ad vissza. Eredetileg a kutatók úgy gondolták, hogy ezt a folyamatot energiatárolásra lehet majd felhasználni. Amikor viszont kiderült, hogy ez az energia nagyon rövid idő alatt is felszabadítható, ez felkeltette a Védelmi Minisztérium érdeklődését. Itt ugyanis már folyt hasonló kutatás, csak más anyagokkal, például tóriummal és nióbiummal. Szerencsére egyelőre ezt a bizonyos energiával feltöltött állapotot csak atomreaktorokban lehet előállítani, ami azért egy kicsit nehézkes módja egy fegyver feltöltésének. A kutatók azonban már dolgoznak az egyszerűbb módszereken. És bár feltehetőleg még így is magas lesz ennek a robbanóanyagnak az ára, vonzóvá teszi a katonák számára, hogy szemben a dúsított uránnal, bármilyen kis mennyiségből fel lehet szabadítani a benne tárolt energiát, ami egyetlen gramm ilyen anyag esetén 50 kiló TNT robbanóerejének felel meg. Vagyis parányi rakétákat lehet például készíteni, amelyekkel ezt a parányi anyagmennyiséget a célba juttatják. Ráadásul ez az energia nem fizikai rombolást végez, hanem a hatalmas erejű gammasugár minden életet elpusztít a közelében. És bár okoz némi radioaktív szennyezést, összehasonlíthatatlanul kisebbet, mint egy hasadó bomba.
A New Scientist cikkírója szerint viszont hatalmas politikai környezetszennyezést okozhat az új fegyver. Azzal ugyanis, hogy elmossa a most világos határokat a hagyományos és a nukleáris fegyverek között, felélesztheti a szerencsére egyszer már abbahagyott fegyverkezési versenyt. Szerencsére a kutatók szerint még nagyon sok a nehézség, akár évtizedek is eltelhetnek, mire egy ilyen elven működő fegyver a gyakorlatban is megszületik. Csak reménykedhetünk, hogy még akkor sem. |
|
|
|
|
|
|
|
Létezik egy új csodafegyver? |
| Szonda, 2003. 08. 31., szerk.: Gimes Júlia |
| 2003. szeptember 2., kedd 9:15 |
| 495 olvasás |
|
| Elképzelhető egy új csodafegyver, amelyről az amerikaiak azt állítják: átmenet a hagyományos és a nukleáris fegyverzet között. |
|
Ám nincs benne az atombombához szükséges kritikus tömegű hasadó anyag, mégis tömegpusztításra alkalmas, mert nagyenergiájú gamma sugárzást bocsát ki. A részletek, az új fegyver műszaki leírása természetesen titkos, de Molnár György hadtörténész, katonai szakértő elmesélte Elek Lászlónak, hogy milyen következményekkel járhat a világ számára, ha az új fegyver tényleg létezik.
- Én úgy látom, hogy pillanatnyilag erről igazán biztosat nem lehet tudni. Annyit tudunk, hogy nincs kritikus tömeg, és nincs az a bizonyos méretű hagyományos robbanótöltet sem, amelyik ezt a kritikus tömeget összelöki, mert itt egy néhány kilós töltetről van szó. Akár gránátba, pokolgépbe is kerülhet, viszont nagyon erősen szennyezhet a robbanás után. Sok különböző csodálatos bombáról és fegyverről hallottunk az elmúlt pár év alatt. Ha a hír igaz, akkor megpróbálnak olyan utat végigjárni, amin végigmentek a hatalmak az 50-60-70-es években, amikor a nukleáris fegyverek olyan értelemben is nagyon elterjedtek, hogy egészen alacsony taktikai szinteken rendszeresített kis méretű nukleáris fegyverek is voltak. Abszolút a legbizarrabb egy hátrasiklás nélküli kis löveg volt, ami zászlóalj szinten került rendszeresítésre a Nyugat-Németországban állomásozó amerikai hadseregnél, és egy falu eltörlésére elegendő kis atombombát lehetett vele kilőni.
- Nem kellettek hozzá a politikusok, ha valaki megbolondult, ott volt a kezében a fegyver, és a célba juttató eszköz? Mert ma azzal nyugtat bennünket a politika, hogy vannak ugyan atomfegyverek, de azt nem lehet véletlenül elindítani, ahhoz itt jönnek a különböző kódok, amivel ez az egész hadrafogható. Voltak évtizedek amikor ez tisztek kezében volt?
- Elvileg akkor is volt egy bürokratikus apparátus, ami akadályozta ennek a könnyű használatát, de egyszerűen ezek a hordozó eszközök százával voltak, például az összes Varsói Szerződés és NATO hadosztály szinten a tüzérségnél rendszeresítve. Ettől megnő annak a veszélye, hogy egy ügyes fiú megszervezi, hogy hozzáférjen a robbanófej és a hordozóeszköz egyesítéséhez. Ezt a fajta dolgot felismerték, nem kis mértékben erről szólt a nukleáris lefegyverzési folyamat, és visszatornázták a döntéshozatal szintjét nagyon magasra. A kisméretű nukleáris fegyvereket szerelték le elsőnek, és tulajdonképpen megoldották azt, hogy csak hadászati külön haderőnembe szervezett csapatoknál legyenek nukleáris fegyverek, sok elektronikus biztosítékkal. Nagyon sok elektromos biztosítékkal megnehezített kioldási rendszer lett. Azt látom a legnagyobb veszedelemnek, hogyha ezt az utat megjárjuk visszafelé, és megint csinálunk egy taktikai atomfegyvert, amire azt mondjuk, hogy nem is taktikai atomfegyver, ki lehet az összes nukleáris fegyverzet korlátozási folyamat hatálya alól vonni, akkor visszamegyünk a 60-70-es évekbe, ahol néha elég közel állt a világ a világháborúhoz, mert időnként tévedtek a rendszerek, és erre nagy riadók voltak, csak erről persze nem tudtunk. Erre az állapotra nagyon rossz lenne visszatérni, nem mondom, hogy ennek bizonyosan rossz következményei lesznek, de eddig nem nagyon sok jó sült ki abból, hogyha harcászati szinten rendszeresítettek tömegpusztító fegyvereket. Van itt egy jó hír, hogy az összes tömegpusztító fegyvernek, és itt a biológiai és vegyi fegyvereket is ide vonnám, közös rossz tulajdonságuk, hogy nem szelektívek. Ez azért baj, mert a hadszínteret, ami holnap az én birtokom lesz, olyan mértékben teszik tönkre, és a lakosságot olyan mértékben ölik vagy nyomorítják meg, hogy ezeket a fegyvereket nem érdemes használni. A hagyományos arzenálnak a diszkrét báját az adja, hogy amit azzal foglalnak el, az utána valamilyen módon kiaknázható. A tömegpusztító fegyverekkel megmunkált csatatér viszont évtizedekig vagy évszázadokig használhatatlan. |
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Cikk küldése
Hírrendelés
Nyomtatható verzió
