Űrkutatás

Új elmélet a jégkorszakok kialakulásáról

2007. január 28. 15:24

	Összefüggés lehet a Nap hőmérsékletének ingadozása és az eljegesedési ciklusok között

Amerikai napkutatók kiszámították, hogyan ingadozik a Nap hőmérséklete, ha figyelembe veszik a Nap belsejének mágneses mezőjét is, ahogy azt magyar csillagászok két évvel ezelőtt javasolták. Érdekes módon egy gyorsabb és egy lassabb megoldás is lehetséges, és ezek ciklusideje egybeesik a földi jégkorszakok jelenlegi, illetve millió évekkel ezelőtti gyakoriságával. A még korántsem elfogadott új elképzeléssel ellentétben a régebbi elméletek nem adtak magyarázatot a jégkorszakok ciklusidejének megváltozására. A jelenleg elfogadott elmélet, az úgynevezett "standard modell" szerint a Nap magjának hőmérséklete állandó, amiről a gravitációs és a nukleáris fúzinyomásának egyensúlya gondoskodik. A legtöbb tudós úgy hiszi, hogy a jégkorszakok a Föld pályájának apró változásaiból, a Milankovic ciklusokból következnek. A Föld pályája nagyjából 100 ezer évenként kör alakúból enyhén ellipszis alakúra változik, majd vissza. Milutin Milankovic szerb építőmérnök 1930-ból származó elmélete szerint ilyenkor a Földet összességében kevesebb napsugárzás éri, és ez indítja el a jégkorszakokat. A Magyar Tudományos Akadémia "Konkoly" obszervatóriumában Grandpierre Attila és Ágoston Gábor 2005-ben felvetette, hogy a Nap magjában kialakuló mágneses mezők instabilitásokat okozhatnak a plazmában, ami hőmérséklet ingadozásokhoz vezet. Robert Ehrlich (George Mason University, Fairfax, Virginia, USA) folytatta a munkát, és a standard modellnél lényegesen több hatást vett figyelembe. Bár modelljében a legtöbb változás egymás ellenében hatva semlegesítődött, Ehrlich talált hosszú távú hőmérsékletváltozásokat okozó egymást erősítő hatásokat is. Számításai szerint a Nap magjának hőmérséklete 13,6 millió Kelvin környékén ingadozik, és a változás gyakorisága vagy 100 ezer, vagy 41 ezer év, a Nap véletlenszerű belső folyamatok következtében áll át az egyik vagy a másik fajta lüktetésre - írta a New Scientist című brit tudományos folyóirat. A megkérdezett kollégák, Neil Edwards brit klímatológus (Open University, Milton Keynes, Nagy-Britannia) és Nigel Weiss napfizikus (University of Cambridge, Nagy-Britannia) szerint még korai leírni Milankovic elméletét. Bírálói szerint ugyan a pálya változások hatása nem elég nagy a jégkorszakok kialakulásához, de ezeket felerősíthetik egyes egymást kölcsönösen gerjesztő éghajlati folyamatok, például ha a jég miatt nem jut ki a levegőbe a tengerekben keletkező széndioxid, kisebb lesz az üvegház-hatás és tovább hűl a Föld. A Milankovic-ciklusok egyetlen baja, hogy a jégkorszakok ciklus váltását nem tudják megmagyarázni. Egyébként a ciklusok kiszámíthatók, tudni lehet, hogy a Föld éppen milyen fázisban van, és össze lehet vetni a mért értékekben megfigyelhető tendenciákkal. Ehrlich elméletét nem lehet a gyakorlatban kipróbálni, a 41 ezer és a 100 ezer év túl lassú változást jelent. Egyetlen kísérlet mégis elképzelhető: a vörös törpecsillagok magja jóval kisebb, mint a Napé, ezért fényüknek gyorsabban kell változnia, tehát változásuk emberi időléptékben is megfigyelhető. Ehhez még ki kell számítani a periódusidőt és a várható fényváltozást. Küldje tovább MTI Nyomtatás