Az Afrika keleti „szarvát” határoló Afar-síkságnál, tavaly ősz óta több száz hasadék keletkezésének és forró gőz kibocsátásnak lehetnek szemtanúi a helybeliek és a kutatók. Normál körülmények között a természetalakító folyamatok igen lassan mennek végbe. Egy emberöltő kevés ahhoz, hogy megfigyelhessük egy folyómeder vándorlását, egy hegy vagy esetleg egy tenger keletkezését. Éppen ezért rendkívüli az a jelenség, amely 2005 ősze óta az Afar-süllyedék területén, Északkelet-Afrikában zajlik.
A 2005. szeptemberében észlelt földrengés és hasadékképződés óta a kutatók és a helyiek több száz új hasadék képződéséről számoltak be. A legtöbb helyen mintegy 100 méterrel süllyedt a felszín. Ugyanakkor a kutatók azt is megfigyelték, hogy a hasadékokban az óceánaljzat képződésekor jellemző bazaltos magma is megjelent. Földtörténeti viszonylatban már nem kell sokat várni arra, hogy a Vörös-tenger benyomuljon a hasadékba, megkezdődjön az óceánképződés és Afrika keleti „szarva” leváljon a kontinensről.
Az Etiópia, Eritrea és Dzsibuti területén húzódó Afar-mélyedésnél három törésvonal fut össze. Az Eritreai-, és a Szomáli-törés mentén mintegy évi 1 centiméteres sebességgel távolodik egymástól az afrikai és az arab lemez. A távolodás következtében keletkező mélyedést a Vörös-tenger és az Ádeni-öböl vize fokozatosan kitölti. A másik törésvonal a kontinens keleti részén az észak-dél irányban húzódó Keleti-, Nyugati- és Malawi-árok. E mentén a kontinens két része évente mintegy 1 milliméteres sebességgel távolodik egymástól.
A keletkező óceán első darabja„Az Afar-síkságnál tapasztalt 2005. szeptemberi egyhetes nagy erejű földrengés óta máig nem nyugodott meg a föld, folyamatosan süllyed, és újabb és újabb hasadékok keletkeznek; nagy gyakorisággal kis erejű földrengések rázzák meg a területet” - mondta a Spiegel Online-nak Tim Wright, az Oxford Egyetem geofizikusa. Az elmúlt időszakban számos kutató járt a területen, ahol sok helyen 400 fokos kénes gőzkibocsátást, illetve vulkánkitörésből származó hamulerakódást figyeltek meg.
A fiatal vulkáni hamuréteget sok helyen hasadékok törik meg, ami annak a bizonyítéka, hogy a hasadékképződés a szeptember-októberi vulkáni tevékenység után zajlott le. A kitörés központja a Dabbahu vulkán volt. A környék lakói, akik elmenekültek a hamuszórás elől, arról számoltak be, hogy három napon keresztül fekete felhő sötétítette el az eget.
Míg a korábbi kitörések elérték a felszínt, most már néhány helyen a feltörő bazaltos láva a hasadék alján marad, ez a lávalerakódás alkotja a képződő óceánaljzat első „darabjait”. Ennek a lávának az összetétele hasonló ahhoz, ami a világtengerek óceánközépi hátságainál keletkezik, ahol a hasadék két oldalán távolodó óceáni lemezek helyén a mélyből új bazaltos magma pótlódik.
Afrika elveszíti a „szarvát”A kontinens keleti részén futó, mintegy 6000 kilométer hosszú, 30-150 méter széles Afrikai-árokrendszer, a harmadidőszak elején, mintegy 50 millió évvel ezelőtt alakult ki, és azóta is (időszakaszonként különböző sebességgel) folyamatosan tágul. A hasadék aktivitását mutatja, hogy egyes területeken a földkéreg folyamatosan „nyitva” van, és a Vörös-tengertől Mozambikig több tucat vulkán sorakozik, többek között a Kilimandzsáró és a Nyiragongo.
Az árokrendszer részei északról dél felé: Vörös-tenger, Afar-síkság, Avas-árok, Kelet-, és Közép-afrikai árok, valamint a Malawi- vagy Nyasza-árok.
A Vörös-tenger medencéje mintegy 30 millió évvel ezelőtt kezdett kinyílni és a hasadék mentén Afrika és Arábia eltávolodott egymástól. Az elmúlt évmilliók alatt közel 300 kilométer szélesre tágult ez az óceáni kérgű medence.
A Vörös-tenger folytatását jelentő Afar-síkság folyamatosan süllyed, és már egyre több terület 100 méterrel a tengerszint alatt található. A partvidéken húzódó Danakil-magasföld még útját állja a Vörös-tenger benyomulásának, de az erózió és a süllyedés folyamatosan csökkenti a „gát” magasságát. Az Afartól keletre található Danakil-mélyföldön már rendszeres tengerelöntés figyelhető meg.
Geofizikusok prognózisa szerint az Afrikai-árokrendszer 10 millió éven belül a Vörös-tengerhez hasonló méretűvé szélesedik, melynek következtében Afrika elveszíti a „szarvát”, vagyis a keleti irányba kinyúló szárazföldi nyúlványt.