Képek a japán bálnavadászatról Ezen a télen is kifutott a japán bálnavadász-flotta, ám az idei szezon még a korábbiaknál is véresebbnek igérkezik: ezekben a hetekben Japán a tavalyinál kétszerte több, több mint ezer tengeri emlőst öl le, tudományos célokra hivatkozva. A bálnahús aztán rendre megjelenik a japán szusibárok étlapjain. Ajánlat Japán megvásárolja a bálnagyilkolás jogát Attenborough is a bálnavédők mellé állt Jó hír a bálnáknak Képgaléria Képek a japán bálnavadászatról A flotta 2005. november 8-án hagyta el a kikötőket a JARPA-2 fedőnevű "kutatóprogram" keretében: 935 csukabálna és 10 közönséges barázdásbálna  levadászása a cél. Japán ragaszkodik a vadászathoz, mondván, az állatok kifogása elengedhetetlen ahhoz, hogy megfigyeljék a sarki vizek ökoszisztémáját és a bálnafajok közötti versengést. A környezetvédők szerint a kutatási cél csak mese, a vadászat valójában a bálnák húsáért folyik. 2005. december 25-én, karácsony napján megdöbbentő fordulatot vett a "bálnakutatás" az Antarktisz térségében: a feldolgozóüzemént is működő hatalmas bálnavadászhajók egyike súlyosan megsértette a nemzetközi hajóközlekedés szabályait, veszélyeztetve ezzel a fegyvertelen Farley Mowatot, amely 43 önkéntessel a fedélzetén érkezett a térségbe, hogy megnehezítse a bálnák elpusztítását. A Nisshin Maru - oldalán a félrevezető Research felirattal - a 7-es erősségű antarktiszi viharban néhány méteres közelségben, szabálytalan oldalon közelítette meg a Farley Mowatot. A szélsőséges időjárási viszonyok között kizárólag Paul Watson kapitány lélekjelenlétén és a szerencsén múlott, hogy nem történt komolyabb baleset. Jóllehet a Nemzetközi Bálnavadászati Tanács (IWC) 1986 óta tiltja a veszélyeztetett bálnafajok vadászatát, Japán, Norvégia és Izland igyekeznek rést ütni a rendeleten. Mivel az IWC a kutatási célú bálnavadászatot bizonyos keretek között engedélyezi, a szigetország - kijátszva az IWC szabályozását - minden évben több száz csukabálnát öl le úgymond tudományos céllal, majd a bálnahús rendre megjelenik az éttermek és szusibárok étlapjain. A három legnagyobb bálnavadász ország által okozott kár szinte felbecsülhetetlen, hiszen az évről évre elejtésre kerülő állatok a különösen veszélyeztetett fajokból kerülnek ki, így például csukabálnák (Balaenoptera acutorostrata), óriás ámbráscetek (Physeter macrocephalus), trópusi bálnák (Balaenoptera edeni) és a Földön már csak néhány száz egyedet számláló szürke bálnák (Eschrichtius robustus) közül.   Jó hír a bálnáknak
	A bálnák számára kedvező döntés született november 8-án az "Egyezmény a vad állat-és növényvilág veszélyeztetett fajainak nemzetközi kereskedelméről" (Convention on International Trade in Endangered Species of Wild Fauna and Flora, CITES) 12-ik, Santiago-i (Chile) konferenciáján.

Csukabálna (Balaenoptera acutorostrata) A résztvevő államok nagy többséggel visszautasították Japán azon javaslatát, hogy a csukabálnát (Balaenoptera acutorostrata) és a trópusi bálnát (Balaenoptera edeni) sorolják át az első függelékből (Appendix I) a második függelékbe (Apendix II). A World Wildlife Fund (WWF) közleményben gratulált a döntést meghozó küldöttségeknek. A titkos szavazást közvetlenül megelőző hozzászólásában Dr Susan Lieberman, a WWF delegációjának vezetője kiemelte, hogy "Japán javaslata komoly tudományos, megvalósíthatósági és jogi problémákat vet fel. Japán jelenlegi 'tudományos' célú bálnavadászata ellentmond annak, amit a CITES-nek javasolnak, és a kezdeményezés nem felel meg a CITES átminősítési kritériumainak." A végső döntés Lieberman így kommentálta: "A WWF hosszú ideje keményen küzd az ügyben, így örömmel tölt el minket a döntés, ami fenntartja a kereskedelmi bálnavadászatra vonatkozó nemzetközi tiltást. Mind a csukabálna, mind a trópusi bálna esetében továbbra is komoly bizonytalanságok vannak a populációméret és annak változása kérdésében. A kereskedelmi célú vadászat engedélyezése a CITES-en keresztül kikezdhette volna a Nemzetközi Bálnavadászati Bizottság - amely a bálnavadászat legfontosabb nemzetközi ellenőrzési szerve - tekintélyét, és veszélyt jelentett volna ezen és más bálnafajok számára." (Greenfo.hu - a Zöld Iránytű) Attenborough is a bálnavédők mellé állt 2004. március 12., péntek, 9:02|Utolsó módosítás: 2004. március 12., péntek, 9:03 A cikk betűmérete : kisebb nagyobb A neves brit környezetbúvár is hangott adott véleményének abban a kampányban, amit a bálnavadászat betiltásáért indított több mint 55 ország 140 állatvédő szervezete e héten Tokióban. Egy különösen veszélyez- tetett faj, a csukabálna "Hála" a japánoknak, egy genetikailag teljesen egyedülálló csukabálna nagy veszélyben van. Nemcsak az északi, hanem a déli félteken élő igen ritka törpe bálnafaj kifogását is folytatják a japán bálnavadászok. A bálnák másik legnagyobb ellensége, Norvégia szintén jó száz bálnát fog ki évente. Ráadásul a bálnavadászok a nagyobb testű állatokra vadásznak, így gyakran fordul elő, hogy vemhes bálnákat ölnek le. Ajánlat Veszélyeztetett bálnafajok vadászata A jelentés (angolul, pdf. formátumban) Az állatvédők Whalewatch nevű kampányukkal a Nemzetközi Bálnabizottságra (IWC) kívánnak hatni annak érdekében, hogy a nyárra Olaszországba tervezett éves ülésén a szervezet tiltsa be a cetfélék vadászatát, akár kereskedlemi akár tudományos célallal történik. Az Állatvédelmi Világszövetség (WSPA) ugyancsak a japán fővárosban nyilvánosságra hozott jelentésben kiemeli, hogy a bálnákra lehetetlen tisztességesen és gyorsan vadászni. A gránátszigonyok bevetése fölöslegesen megnöveli az állatok agóniáját, amely gyakran több mint egy órán át is eltart. A szervezet becslése szerint az idén a három legnagyobb bálnavadász ország, Japán, Izland és Norvégia, mintegy 1400 tengeri emlős elejtésére készül ipari, illetve tudományos célból. Az évről évre elejtésre kerülő állatok ráadásul a különösen veszélyeztetett fajokból kerülnek ki, így például csukabálnák, (Balaenoptera acutorostrata), óriás ámbrás cetek (kaselot), trópusi bálnák (Balaenoptera edeni) és a Földön már csak néhányszáz egyedet számláló szürke bálnák (Eschrichtius robustus). Az állatvédők mellé állt Sir David Attenborough, neves brit természetbúvár, aki úgy vélekedett, "nincs semmi olyan hasznos egy bálna testében, amelyet máshol ne találhatnánk meg", továbbá, hogy "a cetfélék bármiféle úgymond humánus leölésére a vízben nincs lehetőség". "Maguk a vadászok is azt állítják, hogy ha a cetek sikoltani tudnának, az egész bálnaipar azonnal leállna, mert nem lenne ember, aki elviselné a hangjukat"  - idézte Attenborough az állatvédők által készített jelentés előszavában dr. Harry Lillie hajóorvost, aki az 1940-es években számos antarktiszi bálnavadászaton vett részt. Norvég bálnavadászat A japán bálnaipar illetékese "ökológiai imperializmusnak" nevezte a WSPA kampányát. Vitatta a bálnák haláltusájának hosszáról szóló kitételt, és úgy vélte, a bálnák egy-két percen belül kimúlnak, tehát semmivel sem szenvednek többet, mint egy vágóhídra vonszolt állat. Japán hivatalosan 1982-ben az IWC bálnavadászti egyezményét követően hagyott föl a cetek kereskedelmi célú halászatával, ám mélytengeri flottája jelenleg is az Atlanti-óceánon van, ahol akár 440 csukabálnát ölhet le kutatási céllal. Izland az elmúlt év augusztában 14 év után kezdte újra úgymond kutatási célú bálnavadászatát, Norvégia pedig a kezdetektől elutasította az egyezményt. A bálnavadász országok rendszeresen indítványozzák nemzetközi fórumokon, hogy az általuk leginkább keresett cetfajokat sorolják át a kevésbé veszélyeztetett fajok közé - a veszélyeztetett állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről szóló egyezmény (CITES) első függelékéből a második függelékbe - és vonják ki az IWC egyezmény tiltásai alól. [origo] Korábban: Figyelik a bálnagyilkos várost