|
A cikkünkben bemutatott három galaxist egyaránt az ESO (Európai Déli Obszervatórium) távcsöveivel örökítették meg, és mindhárom az égbolt déli részén mutatkozik. A műszertechnika fejlődésével és az észlelt galaxisok számának növekedésével egyre több olyan csillagvárossal találkozunk, amelyek alakja, megjelenése nehezen illeszthető be a galaxisokról kialakult korábbi, klasszikus képbe. Sok objektum mutat ugyanis olyan torzulásokat, amelyeket a környezetükkel, főleg más csillagvárosokkal kölcsönhatásban szenvedtek el.
Mivel egyre több anomális megjelenésű csillagvárost örökítünk meg, felvetődik a kérdés, hogy mit is nevezünk "normális", és mit "szokatlan" galaxisnak. A kérdés megválaszolása nehéz, ugyanis a javuló felbontással, a korábban klasszikusnak tekintett galaxisokban egyre több olyan részlet mutatkozik, amelyek eltérnek a szabályosnak tartott szerkezettől.
Az elmúlt években például a Tejútrendszerben is azonosítottak olyan csillagáramlásokat, amelyek korábban széttépett törpegalaxisokból maradhattak vissza. A legközelebbi nagy csillagvárosban, az Androméda-galaxisban egy másodlagos magot, valamint egy furcsa gyűrűt is találtak. A csillagvárosok közötti kölcsönhatásokra az alábbi három felvétel mutat új példákat.
Az első kép a 65 millió fényévre, a Cetus (Cethal) csillagkép irányában látható NGC 908 jelű galaxist mutatja. Az objektum érdekessége, hogy igen heves csillagkeletkezés zajlik benne. Ennek eredményeként spirálkarjaiban sok fiatal csillaghalmaz látható, továbbá a legnagyobb tömegű és rövid életű csillagaiból kettő is szupernóvaként robbant fel a közelmúltban: 2004-ben és idén májusban. Maga a csillagváros 75 ezer fényéves átmérőjével valamivel kisebb a Tejútrendszerünknél. Érdemes megfigyelni kissé szabálytalan alakú, igen széles spirálkarjait, amelyek közül a baloldali enyhén felfelé görbül. A furcsa megjelenés és a heves csillagkeletkezés összefügg: feltehetőleg mindkettőt egy közeli galaxissal lezajlott, múltbeli kölcsönhatás okozza.
Az NGC 908 jelű galaxis. A kép nagyméretű változatának letöltése (ESO)
A második az ESO 269-G57 jelzésű csillagváros. Ezt az objektumot az 1970-es években az ESO/Uppsala Survey nevű felmérés során vették katalógusba, több mint 15 ezer társával egyetemben. Az objektum tőlünk 155 millió fényévre, a Centaurus (Kentaur) csillagkép irányába mutatkozik. Spirális szerkezete ennek is szokatlan: a belső térségben több, egymáshoz szorosan illeszkedő spirálkar alkot egy kompakt korongot. Ezt övezi további két, sokkal távolabb húzódó kar, amelyek alakja többször is megtörik. A két távoli karban látható apró kék foltok heves csillagkeletkezést mutató térségek, sok forró és fiatal objektummal. Az egész galaxis 4 ívperc szögátmérőjű az égbolton, amely a valóságban 200 ezer fényéves átmérőnek felel meg - utóbbi érték közel duplája a mi galaxisunkénak.
Az ESO 269-G57 jelzésű galaxis. A kép nagyméretű változatának letöltése (ESO)
Harmadik képünk talán a legérdekesebb. Míg a fenti két fotón a galaxisok közötti, mára szinte megszokottnak tekintett kölcsönhatás okozta torzulásokat látjuk, itt más teszi anomáliássá a csillagvárost. Az NGC 1427A, avagy ESO 27c/06 jelű galaxis, a Fornax (Kemence) csillagképben figyelhető meg. Mérete kisebb a fentieknél, közel 20 ezer fényév átmérőjű törpe csillagváros. Enyhén csepp alakja azt sugallja, hogy valamilyen közegellenálláshoz hasonló folyamat formálta azt. Ez könnyen elképzelhető, ugyanis a kis csillagváros nagy sebességgel, kb. 600 km/s-al halad a Fornax galaxishalmazban. Útja során ütközik a halmaz galaxisközi anyagával, amely összenyomja a csillagai közötti gázt, és új égitesteknek ad életet.
A csepp alakú NGC 1427A (ESO)
Iskren Y. Georgiev (Argelander Institute for Astronomy) és kollégái az ESO műszereivel 38 idős, közel 10 milliárd éves gömbhalmazt azonosítottak a galaxisban. Napjainkban feltehetőleg csak kisebb halmazok születnek benne, a fent említett folyamat révén. Itt tehát olyan csillagkeletkezést látunk, amelynek oka és módja kissé eltér a fenti két esettől.
Kereszturi Ákos
[origo] |
AJÁNLOM AZ OLDALT
){kind=link}
){kind=link}