|
A Deep Impact-szonda sikerét követően a NASA szakemberei hasonló űreszközt terveznek a Mars bolygó vizsgálatára is. A Deep Impact két szondából állt: egy keringő, pontosabban az üstökösmag mellett elrepülő, és egy becsapódó egységből. Utóbbi nagy sebességgel a magnak ütközött, és egy krátert robbantott a felszínén. Az ekkor kirepülő anyagok vizsgálatával fontos ismereteket szereztünk az üstökös magjának szerkezetéről és összetételéről.
Hasonló módszerrel, ha csak korlátozott mértékben is, de a Mars felszíne alá is bepillanthatunk. A tervek szerint a lövedék fékezés nélkül ütközne a vörös bolygó felszínének, és egy friss krátert hozna létre rajta, akárcsak az űrből érkező, természetes eredetű meteoritok. A THOR névre keresztelt misszió keretében egy kb. 230 kg-os réz lövedéket vezetnének nagy sebességgel a vörös bolygónak. A robbanáskor keletkezett kráter elméletileg bepillantást nyújthat a felszín alatti régiókba.
A THOR-szonda neve egy mozaikszó, amely a Tracing Habitability, Organics and Resources kifejezésből áll össze. Az űreszköz az általunk ismert földi élőlények szempontjából vizsgálná az adott környezet lakhatóságát, a szerves anyagok, valamint egyéb szükséges összetevők jelenlétét. A szonda itt is két részből fog állni: egy keringő egységből, amely a Mars körüli pályáról figyeli a planétát, és a becsapódó lövedékből, amely társától a bolygó elérése előtt néhány órával különválik. A fékezés nélkül érkező lövedék legalább 4 km/másodperces sebességgel fog a felszínnel ütközni, robbanásával kb. 10 méter mély krátert vájva. A lövedék anyagánál a rézre esett a választás, amely a Mars felszínén nem, vagy csak elhanyagolhatóan alacsony koncentrációban található - ugyanakkor nem változtatja meg jelentősen a becsapódás helyén zajló kémiai folyamatokat. A robbanás nyomán kirepülő anyagokban elsősorban jeget, vízgőzt és metánt keresnek majd - nem csak a THOR keringő egysége, de a többi marsszonda és földi teleszkópok is.
A program vezetője, Phil Christensen (Arizona State University, Tempe), szerint ez a kísérlet nem csak a felszín alatti anyag jellegére, hanem azon keresztül, a Marson közemúltban bekövetkezetett éghajlati változásokra is utal. A bolygó forgástengelyének ferdesége, és a felszínre érkező besugárzás eloszlása ugyanis erősen ingadozik. Emiatt időnként hó, illetve jég halmozódhat fel alacsony szélességeken. Az utolsó ilyen éghajlati változás nyomán jelenhettek meg a közepes szélességű lejtőkön, a vízfolyásnyomokra emlékeztető képződmények, emellett egy szakadozott, jég cementálta felszíni portakaró. Ezek közvetlen vizsgálata az éghajlati változások rekonstruálásában segíthet - ehhez azonban a felszín alá kell pillantanunk.
Az eddigi űreszközök az egyenlítőhöz viszonylag közeli területeket vizsgáltak, a 2008-ra tervezett Phoenix-szonda pedig az északi pólus térségében landol majd. A közepes szélességű területek kimaradtak a helyszíni vizsgálatokból, és oda eddig nem is terveztek a közeljövőben induló szondákat. A THOR tehát a kérdéses zónában, az északi vagy a déli 40. szélesség körül csapódna be. A NASA korábbi hasonló terve, a Deep Space-2 sikertelen küldetés volt. Akkor kisebb sebességgel, kb. 200 m/másodperccel ütközött a Mars felszínébe egy berendezés, de a kapcsolat még korábban megszakadt vele.
A jelenlegi becslések alapján a THOR küldetés mintegy 450 millió dollárba kerülne, és legkorábban 2011-ben indulhatna a vörös bolygót felderítő, kis költségű Mars Scout-program keretében. A THOR-szonda tervét a NASA vezetése egyelőre nem hagyta jóvá és kérdés, hogy milyen ellenzőkre talál egy ilyen tudományos célú, de igen drasztikus beavatkozás. Többen már most hangot adtak ellenérzésüknek, szerintük a felszín alatti régiót költségesebb, de sokkal békésebb módszerrel, hagyományos fúrással kellene megmintázni. |
AJÁNLOM AZ OLDALT
