| Kifogással lehet élni, ha lassú az ítélkezés |
| A Rádió déli Törvénykönyv című adásában elhangzott: 2006. január 23-án. |
| 2006. január 25., szerda 11:49 |
 |
| A jogalkotók reményei szerint április elsejétől életbe léphet az úgynevezett kifogás, amelyet akkor lehet majd benyújtani, ha egy bíróság nem teljesített egy törvényi határidőt, vagy ha a bíróság által megállapított határidőt a felek mulasztották el. |
|
|
Dr. Kondorosi Ferenc, az Igazságügyi Minisztérium közigazgatási államtitkára úgy látja, hogy polgári ügyekben egyre gyorsabb az ítélkezés, míg bűntető ügyekben már bonyolultabb a helyzet, gazdasági perekben pedig a tapasztalatok szerint az ügyek egyötöde két évnél tovább tart.
A magyarok hagyományosan szeretnek pereskedni, és a leggyakoribb fenyegetés ma már egy jogerősen lezárt ügy után, hogy: megyünk Strasbourgba.
Ráadásul nem is alaptalanul, hiszen megszületett az ötvenedik elmarasztaló ítélet is azért, mert nagyon sok idő telt el, amíg valaki jogerős ítélethez jutott. A jogalkotóknak nemcsak az ötvenedik elmarasztaló ítélet és a százmillió forintnyi kifizetett kártérítés miatt fontos, hogy felgyorsuljanak az eljárások, hanem azért is, mert a különböző büntető vagy polgári ügyekben emberi sorsokról, egzisztenciákról van szó.
A jogalkotók reményei szerint április elsejétől életbe léphet az úgynevezett kifogás, amelyet akkor lehet benyújtani majd, ha egy bíróság nem teljesített egy törvényi határidőt, elmulasztott, vagy ha a bíróság által megállapított határidőt a felek mulasztották el. Ilyen jellemző mulasztás például, amikor a bíró a technikai feltételek, a munkatársak hiányára hivatkozva nem foglalja írásba az ítéletet. A kifogást természetesen ahhoz a bírósághoz kell majd benyújtani, amely az adott ügyben eljár, így a bíró szerepvállalását, a bíró pervezetési magatartását is jótékonyan befolyásolni tudja a perben érdekelt szereplő, hiszen egy bírót rendszeresen értékelnek és az is egy szempont lesz, hogy nyújtottak-e be kifogást a pervezetése, a tárgyalási magatartása ellen és mi lett ennek a kifogásnak az eredménye.
Mivel a kifogás nem az ügy érdeméről, vagy a bíró személyéről szól, hanem arról, hogy egy határidő eredménytelenül múlt el, vagy egy eljárási cselekményre nem került sor, ezért az államtitkár szerint nem kell senkinek attól tartania, hogy hátrányos helyzetbe kerül. A jogszabály megadja majd a lehetőséget az ügyben eljáró bíróságnak arra, hogy maga pótolja ezt a mulasztást, és ebben az esetben ez a kifogás nem kerül a felső bírósághoz. Ha 30 napon belül nem tudja elbírálni ezt a kifogást, akkor a felsőbb bírósághoz fel kell terjesztenie, és akkor már a felsőbb bíróság is és annak az adott bíróságnak a vezetője is tudomást szerez a kifogásról, tehát az ügyben eljáró bírónak mindenképpen az az érdeke, hogy ő maga bírálja el a kifogást, pótolja a mulasztást. A bíráknak is tudomásul kell venni azt, hogy amit tesznek, amit cselekszenek, ahogy az ítéleteken is szerepel, az a köztársaság nevében történik. És bár a magyar bírósági rendszer, a magyar igazságszolgáltatási rendszer jól működik, hiszen ezt a hatalmas terhet, ami rázúdul, jól veszi, de azért ezek az eljárásjogi eszközök arra szolgálnak, hogy tovább gyorsítsák az ítélkezéseket. |
|
Kapás Irén műsora alapján
| Lomnici rendet csinál a bíróságokon |
| 2005. március 30., szerda 8:27 |
| 825 olvasás |
|
| A feladatok egyre gyarapodnak, a bírói testületek létszáma viszont alig. Szaporodnak a bírósági akták, ugyanakkor a korábbi tetemes ügyhátralékot is le kell dolgozni. De bírják-e még a terhelést az ítélőszékek? És a bírák meddig viselik el a személyük ellen szóló - jobb esetben csak üzengetős - támadásokat, amelyek egyre sűrűbben fordulnak elő? |
|
A kedd esti Háttér vendége volt Lomnici Zoltán, a Legfelsőbb Bíróság és egyben az Országos Igazságszolgáltatási Tanács elnöke.
- Tavaly rekordszámú ügy érkezett a bíróságokhoz, közel 1,2 millióról van szó, legalábbis a legutolsó statisztikák szerint, és ahogy olvastam, ebben csak a Fővárosi Bíróságnál 42 százalékkal emelkedett például a polgári ügyek száma. Létezik már jó ideje a mediátor intézménye, és léteznek a nép ügyvédei is, működnek ők is már, az ő közreműködésük ezek szerint nem csökkentette a bíróságok ügyeit. Hiszen például a mediátor nevében benne van, hogy közvetítő szerepe lenne, akár bíróságon kívül segíthetne elintézni a peres ügyeket, pontosabban, hogy ne legyen belőle per.
- Ezek nagyon fontos jogi megoldások, mégis a statisztikai adatok azt mutatják, hogy évről évre nő az ügyérkezés. Tavaly 1 millió 190 ezer 250 ügy futott be, ez 2 és fél százalékkal több mint az előző év adata, és talán csak az okoz számomra örömet, hogy a befejezések száma is közel 4 százalékkal nőtt. A bírák tavaly 1 millió 206 ezer 579 ügyet zártak le – mondta Lomnici Zoltán. A hátralék is csökkent; az ítélőtáblák felállításával sikerült a Legfelsőbb Bíróságon felgyülemlett ügyhátralékot ledolgozni, másfél év alatt a három ítélőtábla 20 ezer ügyet fejezett be, és ugyanebben az időszakban a Legfelsőbb Bíróság 15 ezer, zömmel hátralékos ügyet zárt le, tehát a hátralék feldolgozásában viszonylag jól állunk. Európában az öt évnél régebbi ügyeket tekintik hátralékos ügyeknek, és ilyen esetben kerülhet sor a strasbourgi bíróság elmarasztaló döntésére. Ilyenből 1538 volt az év végén, tehát a teljes ügymennyiség 0,1 százaléka - ez nem túlságosan magas szám.
- Ez utóbbiak azért a legtöbb problémát okozzák mégis, hiszen emiatt fordulnak Strasbourghoz is az érdekeltek, de mit lehet ezekkel az ügyekkel kezdeni, hiszen most éppen a legutóbbi, ahogy olvastam, egy tíz éves perről szólt, ami egy munkaügyi egészségkárosodásról szól, ha jól emlékszem, és ott ítélt meg Strasbourg körülbelül 3 millió forintos kártérítést. Tehát akkor miként lehet gyorsítani ezeket az öt évnél tovább húzódó ügyeket?
- Sajnos, ezek között valóban vannak 10 évnél régebbi perek is, és ez rendkívül sérelmes az ügyfelek számára, ezért a jogalkotó és a bíróságok is mindent megpróbálnak megtenni annak érdekében, hogy ezeknek az ügyeknek a száma csökkenjen. Összesen 2800 kérelem futott be Strasbourgba Magyarországról az 1992-es egyezményhez történt csatlakozás óta, és ezeknek az ügyeknek egy csekély hányadában, összesen 38 ügyben került sor az állam elmarasztalására. Ezek között voltak bírósági ügyek, per elhúzódással kapcsolatos eljárások és rendőri erőszakkal kapcsolatos ügyek. Szeretném jelezni, hogy általában az Európai Unió országaiban ez utóbbi, tehát a rendőri erőszakkal kapcsolatos ügyek kapnak sajtónyilvánosságot, nálunk még - és ezt mondhatom így: szerencsére - a perelhúzódással kapcsolatos ügyeket is megírják, de képzeljük, hogy Olaszországot ugyanebben az időszakban nyolcezerszer marasztalták el, miközben minket ilyen címen 36-szor. Tehát ott, már ha mindig megírnák a döntéseket, szinte minden napra jut egy elmarasztaló ítélet, akkor másról sem írnának az újságok. Nálunk erre még érzékenyen reagál a közvélemény, és ez nagyon helyes, tehát ezért kell mindent megtenni ezen ügyek befejezése érdekében.
- És csak a közvélemény reagál érzékenyen? Tehát mi a feladata ilyenkor, mondjuk, a Legfelsőbb Bíróság elnökének, amikor egy elmarasztaló ítélet születik? Van-e ennek jogkövetkezménye az adott bíróra vagy bíróságra nézve is Magyarországon?
- Természetesen igen! Mint említettem, megszámoltuk az öt évnél régebbi ügyeket, valamennyi ügyben soronkívüliséget rendelt el az Országos Igazságszolgáltatási Tanács, és felhívta a bírósági vezetők figyelmét arra, hogy a négy évnél régebben folyamatban lévő ügyeknél vizsgálják ki az okokat, és kísérjék figyelemmel, hogy a szükséges intézkedéseket megtették-e. Továbbá nem egy olyan ügyről tudok, nem egy olyan esetről, ahol a bíró éppen azért távozott a bírói karból, mert képtelen volt öt éven belül befejezni az ügyet. Tehát ez is egyfajta következmény, és ennek így kell lennie, hiszen aki döntési fóbiában szenved, az bármilyen jó szakember, bármennyire is tud bánni esetleg az emberekkel, nem alkalmas a bírói hívatásra, hiszen a tisztességes eljáráshoz való jog, az ésszerű határidőn belüli befejezés az állampolgárnak egy alapvető joga, amit megkövetelhet és számon kérhet rajtunk. Tehát ezekben az ügyekben, bizony, fel kell lépni, ki kell vizsgálni. Ezt egyébként meg is tettük ezeknél az ügyeknél, és ami még figyelemreméltó és összefügg a Fővárosi Bíróság terhelésével, hogy 1500 ügyből mintegy 1200 a fővárosban van folyamatban. Tehát a megyei bíróságok jobban állnak. Az persze igaz, hogy a fővárosba fut be a teljes magyar ügyérkezés valamivel több mint 30 százaléka, tehát itt a legnehezebb a helyzet.
- Úgy tűnik számomra, hogy azért nemcsak a bírókon múlik, hogy mennyire húzódik el egy ügy, mert hogy az utóbbi időben felbukkantak olyan esetek, amikor maguk az érdekeltek próbálják úgy húzni, halasztani a tárgyalásukat, hogy például beperelik a bíróságot, vagy éppen elfogultsági indítványt terjesztenek be az egész, mondjuk, megyei vagy fővárosi vagy városi bíróság ellen. Ezt miként tudják önök kivédeni?
- Ez az Országos Igazságszolgáltatási Tanács ülésén is szóba került, és jelezték, hogy a legújabb trükk az, hogy a megyei bíróság elnökét és helyettesét perelik be, ilyen esetben azt mondhatják, hogy perben-haragban állnak a bíróság vezetőjével, tehát valamennyi bíróra kiterjed az összeférhetetlenség...
- ...de 19 megyét nem lehet azért beperelni!?
- Így van, és már előfordult olyan is, hogy egyik megyéből a másikba kellett áttenni ugyanazt az ügyet többször is, mert mindig a pert megindította az illető, és mi törekszünk arra, hogy a korrektségnek még látszatát se sértse az eljárásunk, tehát magyarán ezzel vissza lehet élni, és ez igen komoly probléma. Büntetőügyekben, ha úgy érzik, hogy az adott megyében szigorú a büntetéskiszabási gyakorlat, ezt egyébként a statisztikai adatok ott, a konkrét megyében nem támasztják alá, de van egy ilyen szubjektív érzés a vádlottban, akkor mindent megpróbál megtenni annak érdekében, hogy ne ott ítéljék meg az ő cselekményét. Ez is egy új trükk, erre is figyelni kell, és az Igazságügyi Minisztérium irányába máris jeleztük, hogy gondolkodni kell valamilyen megoldáson.
- Ahogy ön is említette, megpróbálják azért más megyébe terelni a saját ügyüket az érintettek, mert ott esetleg enyhébb az ítélkezési gyakorlat, no de a Legfelsőbb Bíróságnak ez az egyik fő feladata gyakorlatilag, hogy megpróbálja egységesíteni az ítélkezést, tehát jogegységi döntéseket kell hoznia. Ezen a téren hogy állnak önök? Tehát sikerül-e valóban időben lépni, hogy ne legyenek akkora különbségek megyék és bíróságok között az ítélkezést illetően?
- Az ítélőtáblák felállítására, ismételt rendszerbe állítására 50 év után éppen azért került sor, mert az elmúlt másfél évtizedben önhibáján kívül a Legfelsőbb Bíróság a legfőbb alkotmányos feladatát, a jogegység biztosítását, az elvi irányítást nem tudta megfelelő intenzitással gyakorolni. A Legfelsőbb Bíróságra évente mintegy 15 ezer ügy futott be, és a száz bírónak ezeket kivétel nélkül le kellett tárgyalnia, tehát Magyarország volt az egyetlen, ahol a Legfelsőbb Bíróság valamennyi jogorvoslati kérelemről érdemben volt kénytelen dönteni. Hogy érzékeltessem a különbségeket: tehát ez egy 10 milliós ország és 15 ezer döntést hozott évente a Legfelsőbb Bíróság, az Egyesült Államok szövetségi legfelsőbb bíróságára, ahol több mint 200 millióan élnek, évente 6-8 ezer kérelem fut be, és ezek közül kiválasztanak 100-150-et, és azt letárgyalják, a többiben nem foglalnak állást. Most a napokban is volt egy ilyen ügy, ahol már többször visszautasította az állásfoglalást a szövetségi legfelsőbb bíróság. Tehát itt valamit változtatni kell. Készül is egy új jogszabály, és el tudjuk azt érni azt, hogy a Legfelsőbb Bíróság valóban a fő alkotmányos feladatára koncentráljon. Egyébként az elmúlt másfél évben, mióta az ítélőtáblák felállításra kerültek, 300 elvi döntést tudtunk hozni, és tavaly 15 jogegységit, ami azért nagyon fontos, mert például 2001-ben összesen egy jogegységi határozat született, és az elvi tartalmú döntések ugyanúgy orientálják az alsóbb fokú bíróság gyakorlatát, tehát nagy segítséget jelentenek.
- És nem segítené az ítélkezést, a jogegységet, hogyha az angolszász rendszerből átvennék a precedensjogot? Tehát Magyarországon is, hogyha valahol születik egyfajta ítélet, akkor az kvázi egy hasonló perben is irányadó lehet?
- A tisztán precedensrendszer ma már sehol nem működik, mert eltérhetnek a döntésektől, még az európai bíróság is eltérhet akár az egy évvel korábban hozott döntésétől is. Ami az alsóbb fokú bíróságoknak segít, hogyha egy-egy jogi problémát megold a Legfelsőbb Bíróság, erre alkalmas módszer a jogegységi, amely kötelező az alsóbb fokú bíróságokra, az elvi tartalmú döntés, amely ugyan nem kötelező, de érdemes követni, hiszen jogorvoslat esetén újból a Legfelsőbb Bíróság dönt, tehát a vége ugyanaz. Ezekkel a határozatfajtákkal az egységesítés megoldható. Egyébként abba is érdemes belegondolni, hogy az elmúlt másfél évtizedben például a gazdaságot milyen kár érte amiatt, hogy a Legfelsőbb Bíróságon sokszor egy jogorvoslati kérelem elbírálására - s akkor előtte már egy-két évig folyt a per - két-három évet kellett várni; milliárdos, százmilliós ügyek vártak a sorsukra, és nem tudott a Legfelsőbb Bíróság időben dönteni, ezért is volt fontos a régi-új jogintézmény, az ítélőtábla rendszerbe állítása.
- A gazdaság fejlődésével és a szaporodó ügyekkel lépést tudtak tartani a bíróságok? Tehát gondolom itt, ahol a legnagyobb problémát, a legnagyobb anyagi kárt tudja okozni, hogyha elhúzódik egy-egy per.
- Igen, ezt komolyan kell venni, hiszen valóban sokszor tízezrek, százezrek anyagi jogait érintik, gondoljunk a gyeses kismamák ügyére, ahol több százezer embernek több tízmilliárd forintot fizettek a Legfelsőbb Bíróság döntése alapján. Tehát nagyon komolyan kell venni ezeket az ügyeket, de sokszor egy családjogi pernél is, hogy kihez kerül a gyerek, ki fogja a jövőben nevelni, ugyanúgy egy-egy ember életét tönkreteheti, ha rossz döntés születik, tehát én úgy gondolom, hogy a bírókban tudatosítani kell, hogy rendkívül nagy hatalom van a kezükben, emberek sorsáról, szabadságáról dönthetnek. Ezért is forszírozom az etikai kódexet, több nyilatkozatban is utaltam arra, hogy mennyire lényegesnek tartom, és az Országos Igazságszolgáltatási Tanács a következő hónapban tárgyalja is az etikai kódex tervezetét, tehát nagyon-nagyon fontos, hogy minden bíró, aki ezt a hívatást választotta, átérezze, hogy milyen felelősség nyugszik a vállán. És aki nem alkalmas erre a posztra, ott vagy önkéntes döntés alapján vagy megfelelő eljárás lefolytatása után meg kell tenni a szükséges lépéseket, hiszen nem engedhetjük meg egyetlen esetben sem, hogy arra alkalmatlan személyek döntsenek fontos kérdésekben.
- A bírónak gazdaságtól, politikától és a bíróságoknak is abszolút függetlennek kellene lennie. Ez megvalósul Magyarországon? Tehát függetlenné tud válni? Hiszen költségvetési támogatásból működnek a bíróságok is.
- A bíróságok függetlenségét Magyarországon az alkotmány és a törvények garantálják. Körülbelül másfél évvel ezelőtt komoly vita volt arról, hogy bírálhatóak-e a bíróság döntései vagy sem. Én kezdettől fogva azt vallottam, hogy mivel a bíróság döntéseibe a parlament, a kormány és egyetlen állami szerv sem szólhat bele, a nyilvánosság ellenőrző szerepe nagyon fontos, tehát a bírósági ítéletek bírálhatók. Ezt én 15 éve következetesen vallom. Ami azonban a másik oldala a kérdésnek, hogy meddig mehet el a bírálat? Ha arról szól a bírálat, hogy a bíróság döntése téves volt, megalapozatlan volt, az rendben van. Ha azt mondják, hogy a bíró korrupt volt, és ezt be tudják bizonyítani, az is rendben van. De általában a megbélyegzés, az egész bírói kar vagy annak jelentős részének a megbélyegzése már olyan kérdés, ami ellen fel kell lépni. Éppen most, az elmúlt hetekben, Belgiumban volt egy ügy, ahol csupán arról volt szó, hogy a szenátus elnöke egy levelet intézett az egyik bíróság elnökéhez, és egy üggyel kapcsolatban néhány szempontra hívta fel a figyelmet. A magyar sajtó is beszámolt arról, hogy milyen belpolitikai következményei voltak, a visszahívását kérték, valamennyi politikai tényező megszólalt, magyarán majdnem az állásába került az illető tisztségviselőnek, tehát nagyon komolyan veszik a bíróság függetlenségét, és ilyen módon már nem szabad egy döntést befolyásolni, hogy a bírót nyilvánosan, a sajtó nyilvánossága előtt alkotmányos jogaiban megsértik. Tehát amikor mi azt mondjuk, hogy a bírák védelméről gondoskodni kell, akkor nem megyünk túlságosan messzire, hiszen éppen most az európai bíróság egy ügyet vizsgált felül egy EU-tagállamnál, ahol valakit a bíróság bírálata miatt börtönbüntetéssel sújtottak. A legtöbb európai uniós országban ugyanis ilyen esetben büntetőjogi szankciók vannak. Nálunk ezt senki nem akarja, csupán arról van szó, hogy valamilyen módon, ha alkotmányos jogaiban sértik a bírót, akkor legyen elégtétel, mi, az OIT csupán azt kértük a közelmúltban, hogy azt a jogot kapja meg az OIT elnöke, ami a minisztert ma megilleti. A történet ismert, ebbe nem akarok belebonyolódni.
- Viszont, ahogy ön is mondja, a nyilvánosság sokat segíthet abban, hogy a bíróságokat hogyan ítélik meg. Csakhogy van a törvényekben, a jogszabályokban egy olyan probléma is, hogy a bíró a saját ügyéről nem nyilatkozhat a sajtónak, tehát így nem tudja tájékoztatni a nyilvánosságot, nem tudja esetleg megmagyarázni azt, ami az ügy mögött van, vagy az ügy hátterében fontos lehet. Azt tudom, hogy ön is ezt többször felvetette, hogy jó lenne ezen változtatni, de hol tart ez most, valóban előbb-utóbb végre megtörténik az, hogy a bíró saját maga is indokolhatja a saját ítéletét?
- Erről a kérdésről természetesen folynak a viták. Tudni kell azt, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága, a szólásszabadság egy alapvető alkotmányos jog, és ez a jog Európa, sőt azt mondhatnám, a világ szinte valamennyi országában a bírót megilleti - Magyarországon nem. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a bírónak az ítéletet magyaráznia kellene, hanem lehet olyan kivételes helyzet, amikor egy-egy felvetődő problémára a bíró valamiféle nyilatkozatot tesz. Nemrégiben az Egyesült Államok szövetségi legfelsőbb bíróságának a bírája, Kennedy főbíró sajtótájékoztatón magyarázott el egy döntést, az egész világon ezt a sajtótájékoztatót használták a tudósításokban, és nemhogy csökkent volna a bíróság tekintélye, hanem nőtt. Tehát Magyarországon ezt a törvény nem engedi, ezt nekünk tiszteletben kell tartanunk, bár alkotmányjogászoknak is komoly aggályaik vannak ezzel kapcsolat, de valami más módon mindenképpen arra kell törekedni, hogy amikor tudósítanak egy döntésről, a mi álláspontunk is szerepeljen abban a tudósításban. Ezért alakítottuk ki a szóvivői rendszert, és az elnökök egyébként konkrét ügyekről is beszélhetnek a szóvivőkkel együtt, és ezért tűnik sokszor úgy, hogy egy-egy ügyben megpróbáljuk a döntés hátterét megvilágítani, s az egyfajta szerecsen-mosdatásnak tűnik, mintha a bírót védenénk - igen, de ő nem szólalhat meg. Ha konkrét üggyel kapcsolatban megtámadják, és ő arra válaszol, akkor fegyelmit kap és az állásával játszik. Ezért a magyar rendszer egészen kivételes, és sokan vitatják, én magam is vitathatónak tartom ezt a megoldást, de szeretném hangsúlyozni, hogy én sem kívánom azt, hogy a bíró magyarázkodjék egy ügyben, de lehet olyan helyzet, amikor erre szükség van, lásd az Egyesült Államok szövetségi legfelsőbb bíróságának néhány héttel ezelőtti döntése.
- És akkor arról szót kell ejteni, hogy az utóbbi időben egyre több támadás éri a bírókat, magukat a bírákat, nemcsak a bíróságokat. Mennyi pénzt költ most a Legfelsőbb Bíróság a magyar bíróságok védelmére, és mennyi kellene, hogy ez biztonságos legyen?
- Az Országos Igazságszolgáltatási Tanács azt már el tudta érni, hogy körülbelül a bírósági épületek 40 százalékánál van beléptető rendszer és rendészeti szolgálat, azonban amiről mi beszéltünk, az a folyamatos rendőri jelenlét, a kiemelt büntetőügyeket tárgyaló bíróságokon. Ez Nyugat-Európában sehol nem kérdés. Én akármikor elutazom hivatalos útra az Európai Unió tagállamaiba vagy azon kívül, mindig megkérdezem, hogy a fontos ügyeket tárgyaló bírósági épületekben van-e rendőri jelenlét, és mennyit kell fizetni. Mikor a fizetésre kerül a sor, nem is értik a kérdést, ez állami feladat, hogyhogy nincsenek rendőrök? Nálunk a szabályozás egy kicsit bonyolultabb, és ezért kellett tárgyalni erről a kérdésről. El tudtuk már azt érni, hogy hamarosan szerződéskötésre kerül sor a Fővárosi és a Pesti Központi Kerületi Bíróság épületének védelméről, ami azt jelenti, hogy egy szolgálatos rendőr, egy intézkedésre jogosult személy folyamatosan jelen lesz. És szeretném hangsúlyozni, hogy nem csupán a bírók testi épségét szeretnénk óvni! Nagyon sok olyan eset volt, ahol a tanút bántalmazta a vádlott, ahol újságírókat inzultáltak, ahol a hallgató közönségnek lettek gondjai egy-egy tárgyalást követően; meg kell őket védeni. A mi rendészeinknek sem fegyvere, sem intézkedési jogosultsága nincs. Én úgy gondolom, hogy a bírósági épületben a rend fenntartása igenis egy fontos kérdés, és nem kell vele megvárni a tragédiát, mert volt arra példa 20-25 évvel ezelőtt nem egy európai uniós tagállamban, hogy egy bíró vagy egy ügyész lelövése után milliárdokat kellett költeni ilyen célokra. Nem hiszem, hogy ezt meg kell várni, tehát mi nem kérünk többet, azokban a bírósági épületekben, ahol gyilkossági, rablási ügyeket tárgyalnak, és ahol néha óhatatlanul verekedés tör ki a hallgató közönség között, vagy éppen a vádlott követ el valamilyen bűncselekményt, és nincs, aki intézkedjen, nincs, aki őrizetbe vegye őt.
- De egy rendőr elég lesz a bíróságon? Voltam olyan ügyön, amikor a fotósokat nekünk, újságíróknak lökték a vádlottak, vagy éppen megjegyzéseket tettek, aztán odakint meg, a tárgyalóterem előtt, nem is ott, hanem inkább a bíróság épülete előtt aztán komolyabb inzultusra is sor került. Tehát akkor egy rendőr elég?
- Mibe kerül ez?
- Ha csak a megyei és táblabíróságokra egy-egy rendőr jelenlétét kívánnánk biztosítani, az félmilliárd forint évente, ezt a bíróságok a saját költségvetésükből nem tudják kifizetni. Ismert az az adat, hogy ebben az évben is 10 milliárddal kevesebbet kaptunk, mint amennyit szükségesnek tartott az Országos Igazságszolgáltatási Tanács, és ezeket az összegeket egyébként az ÁSZ is a működéshez nélkülözhetetlennek minősíti, tehát érezhető, hogy alulfinanszírozottak vagyunk, egyébként most már évtizedek óta. Nagyon fontos lenne, hogy ilyen célra is kapjunk költségvetési pénzeket. Mi mindent megteszünk annak érdekében, hogy ez így legyen. Ebben az évben is a költségvetési tárgyalásokon a bírói életpálya-modell mellett a biztonság kérdését, az épületek állapotát is felvetem.
- Olyannyira szűkek a bírósági tárgyalótermek sok esetben, hogy szintén találkoztam olyan esettel, amikor ítélethirdetés közben az egyik vádlott ki akart ugrani az ablakon, olyan szűk volt a hely, hogy nem is tudták visszatartani szinte, csak amikor már a nyitott ablakon ki akart lépni. De ez ugyanúgy a tájékoztatást is nehezíti, hiszen bent, a tárgyalóteremben nagyon nehéz ilyenkor úgy az újságírónak dolgoznia, hogy tudjon hangot rögzíteni, képeket a kamerák, illetve az operatőrök és a fotósok - lehet ezen javítani? Most már kétéves előírás, hogy zártláncú videorendszernek is kéne lennie a bíróságokon, ami ugyan nem ezt a célt szolgálja, no de szinte a védelem egyik eszköze lehet.
- Ezt én nagyon fontosnak tartom. Az Országos Igazságszolgáltatási Tanács épp a legutolsó ülésen fogadott el egy határozatot arról, hogy minden lehetséges módon segíteni kell az újságírók munkáját, a hangfelvétel, a fotó, a filmfelvétel készítést. Kivételes esetben szabad csak megtagadni azt, hogy ezt az újságírók ily módon végezhessék a munkájukat, és azért van olyan eset, hiszen én még a Legfelsőbb Bíróság főtitkára voltam, amikor olyan döntés született, az adott tanács elnöke úgy döntött, hogy a fotósok nem lehetnek jelen a tárgyaláson, hiszen egy pszichiáter szakértő azt mondta, hogy a vádlott rosszullétei ezzel függnek össze, de ez egy kivételes eset. A főszabály az, hogy mindenről tudnia kell a közvéleménynek, ez a mi ellenőrzésünknek a módja, és ezért is fordultam az Országgyűlés elnök asszonyához, hogy például a titkosítással kapcsolatos jogszabályokat, az államtitokkal kapcsolatos jogszabályokat nézzék át, hiszen ha az egész eljárást titkosítják, mint ahogy ebben a konkrét ügyben is történt, akkor a bíró annak a kötelezettségének, hogy még az ilyen ügyben is az ítéletet nyilvánosan kell kihirdetni, nem tud eleget tenni, vagy csak nagyon szűk körben. Tehát ez is a tájékoztatáshoz tartozik. Az embereknek joguk van megtudni, hogy valakit miért ítéltek el és mit tett. És tényleg, csak ha államtitokról van szó, akkor szabad korlátozni.
- A zártláncú rendszerek kiépültek már vagy még mindig hiányosságok vannak?
- Folynak az ezzel kapcsolatos munkálatok, de ez is pénzkérdés. A döntések megszülettek, nem állunk túl jól, és sajnos, az európai uniós tagságunkig nem tudtuk az informatikai hálózatot sem teljesen kiépíteni. Tehát nem tudtuk elérni azt, ami Európában általános, hogy minden bírónak legyen számítógépe, hiszen a magyar jog mellett most már az európai jogot, az európai bíróság döntéseit is folyamatosan követni kell, ezt pedig könyvekből, közlönyökből borzasztó nehéz, ehhez már számítógép kell, megfelelő programmal, és ez a jogbiztonság, az ítélkezés egységességének is a feltétele. Hiába hoz a Legfelsőbb Bíróság számos elvi tartalmú döntést - most már majdnem ezer ilyen született -, ha a bíró nem ismerheti meg, mert nincs számítógépe. |
|
Lendvai Béla
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Cikk küldése
Hírrendelés
Nyomtatható verzió
