|
Napunk közel 11 év hosszú ciklusok szerint változtatja aktivitását. Egy-egy ciklus alatt a napfoltok és napkitörések száma fokozatosan nő, elér egy maximumot, majd a következő ciklus végére ismét lecsökken. Bár sokat tudunk a napfoltciklusokról, egyelőre nem sikerült olyan modellt készíteni, amely viszonylag megbízhatóan tudja előrejelezni egy-egy ciklus legfontosabb jellemzőit. Egy ilyen előrejelzés a világűrben végzett tevékenység és a Föld magnetoszférájában lezajló jelenségek miatt lenne fontos. A napból kiáramló részecskék együttese (a napszél) és az elektromágneses sugárzások az emberes űrtevékenységre, a műholdas kommunikációra, sőt az elektromos energiaellátó rendszerekre is hatással vannak.
A következő napfoltciklus a legújabb modell alapján 30-50%-kal intenzívebb lesz a korábbinál, és a kezdete közel egy évet késik az eddigi előrejelzésekhez képest. Minderre Mausumi Dikpati (National Center for Atmospheric Research) és kollégáinak számításai utalnak. Új számítógépes modelljük az 1900-as évek elejéig visszamenőleg - utólagosan ellenőrizve - 98%-os pontossággal jelezte előre az elmúlt napfoltciklusok fő jellemzőit.
Az új modell kiemelten kezeli a Nap felszíne, a fotoszféra alatt áramló ionizált gáz, a plazma viselkedését (emellett természetesen sok egyéb tényezővel számol). A SOHO napkutató űrszonda megfigyelései és a Nap belső rezgéseit tanulmányozó helioszeizmológia eredményei révén viszonylag részletesen sikerült megfigyelni ezt az áramlást, amelyben a plazma a Nap egyenlítője és sarkvidéki területei között mozog. Az itt áramló anyag egyes jellemzői erős hatással vannak a fotoszféra és a naplégkör jelenségeire.
A napfoltok - látszólagos megszűnésük után - mágneses nyomot hagynak a fotoszférában. A felszín alatti plazma a Nap sarkvidékei felé halad, majd ott kb. 200 ezer km-t süllyed, és a mélyben visszaáramlik az egyenlítő felé. Az áramlást és az anyag viselkedését sok tényező befolyásolja, többek között a Nap tengelyforgása és a napfoltok után megmaradt mágneses nyomok is. Utóbbiak részben átalakulnak, de korlátozottan a következő ciklusban is kifejthetik hatásukat a fotoszféra mágneses jelenségeire.
Az utolsó napfoltciklus során megfigyelt napfoltok száma (fehér, kissé szabálytalanul hullámzó görbe a bal oldalon) és az új modell előrejelzése (három közel párhuzamos görbe). Jól látható, hogy az új ciklus a korábbinál valamivel intenzívebbnek ígérkezik (kép: NASA MSFC, Hathaway)
Az eredmények alapján az új, a sorszámozás szerint 24. napfoltciklus alatt csillagunk felszínének közel 2,5%-át borítják majd foltok. Az új ciklus első képződményei várhatóan 2007 végén vagy 2008 elején tűnnek majd fel, azaz a korábbi becslésekhez képest fél-egy évvel később. A 24. ciklus aktivitási maximuma 2012-re várható. Mindezek befolyásolják majd a Napnak a Földre kifejtett hatását, különösen a kiáramló napszél, tehát az űridőjárás jellemzőit - ennek révén pedig néhány világűrbeli és földfelszíni tevékenységet is.
Kereszturi Ákos
[origo] | |
AJÁNLOM AZ OLDALT
