David McKay, Everett Gibson (NASA JSC) és munkatársaik az ősi marsbéli élet lehetőségét vizsgálták egy a bolygóról származó kőzetmintában. Ezúttal nem a híres ALH 84001 jelű meteoritot tanulmányozták - az ezzel kapcsolatos állítások 1996-tól rendszeresen nagy port kavarnak -, elemzésük célpontja a Nakhla nevű kődarab volt.
A Nakhla egy 1,3 milliárd éves meteorit, amelynek kb. 40 töredéke még 1911-ben hullott le az egyiptomi Nakhla területén. A test még magasan a légkörben szétrobbant, és darabjai feltűnő hanghatás keretében záporoztak az égből. A fellelt töredékek súlya 40 és 1803 g között mozgott, összesen mintegy 10 kg-ra becsülik a földet ért anyag mennyiségét. A beszámolók szerint az egyik darab egy kutyát is agyonütött - bár utóbbi hitelessége közel 100 évvel az esemény után nehezen vizsgálható.
Az utóbbi időben több modern műszerrel tanulmányozták a meteorit belső szerkezetét és összetételét. Az így kapott eredményekből számítógépes szimulációval térbeli modellt készítettek a meteorit belsejére. A kődarabban most azonosítottak először barnás-feketés megjelenésű, széntartalmú anyagot, amely a nagyságrendileg mikrométer vastagságú repedéseket tölti ki. A kutatók szerint az anyag nem földi szennyezés, hanem még a Marson keletkezett. Emellett a repedések közelében ún. iddingsitet (MgO*Fe2O3*3SiO2*4H2O) is azonosítottak, amely a Földön jellegzetesen a vastartalmú olivinásvány vizes környezetben lezajlott mállásával keletkezik.
Mindez önmagában még nem utalt biogén eredetre. A történet akkor vált érdekessé, amikor a képződményeket néhány földi, hasonló mintával vetették össze. Némely idős, a földi óceánfenéken lévő vulkáni kőzet repedésében ugyanis hasonló megjelenésű és szerkezetű anyag található. Martin Fisk (Oregon State University, Corvalis) ezeket az óceánok fenekén keletkezett üveges szerkezetű bazaltokat, illetve a repedéseiket kitöltő széntartalmú anyagot vizsgálta. Az elemzés során DNS-t sikerült azonosítani benne, ami alapján a földi széntartalmú anyag biogén tevékenységgel kapcsolatban keletkezett.
A hasonló megjelenésből kiindulva a fenti szakemberek elképzelhetőnek tartják, hogy a Nakhla meteoriban azonosított széntartalmú anyag korábban a Marson létezett élőlények tevékenysége nyomán maradt vissza. Egykor a kőzet repedéseit folyékony víz járta át, amelyben talán mikroszkopikus élőlények is voltak. Utóbbiak élettevékenységének nyoma lehetne a széntartalmú anyag.
A meteoritban talált vékony repedéseket kitöltő széntartalmú anyag (fotó: McKay et al. 2006)
Ugyanakkor sok szakember szkeptikusan reagált a hírre, mivel egyelőre egyáltalán nem zárható ki, hogy a meteoritban abiogén, azaz élet nélküli folyamatok révén keletkezett a kérdéses anyag. Az eddig felsorakoztatott bizonyítékok érdekesek, de még messze nem elegendőek a biogén eredet melletti döntéshez. A Nakhla meteoritban vizsgált szénizotópok egyébként sajnos nem adtak használható támpontot: a 14-es izotóp, ami a földi élőlényekben mindig megtalálható, eddig nem mutatkozott a Nakhla vizsgálatai során - igaz ebből messzemenő következtetés nem vonható le.
Kereszturi Ákos
A Spirit marsjáró a tél leghidegebb és leggyengébb napsugárzással járó időszakát mozdulatlan állapotban vészeli át. Napelemtáblái csak kb. 290 W áramot tudnak termelni óránként, ami három darab 100 W-os izzó ellátásához sem elegendő.
A szakemberek azonban a téli pihenéssel töltött időszakot is ki akarják használni: egyrészt új szoftvert töltenek fel a robotra, továbbá lehetőség nyílik a hődetektor pontosabb kalibrálására is, valamint néhány egyéb, kisebb "szerviz" jellegű feladat végrehajtására. Emellett elkészítik az eddigi legrészletesebb panorámaképet a rover környezetéről. A felvételsorozat első képét 2006. április 18-án kezdte rögzíteni a Spirit.
A téli pihenő helyszíne szerencsére érdekes vidék. A rover közelében talán idős üledékes kőzetek lapos rétegei bukkannak a felszínre, amelyeknél az erózió faragta vékonyra az ellenállóbb lapokat. A Halley-nek nevezett, réteges sziklán korábban át is haladt a rover, és emiatt letörött annak kiálló réteglapjából néhány kisebb, világos árnyalatú darab.
A kőzetről egyelőre annyit sikerült megállapítani, hogy szokatlanul sok benne a cink, emellett vastartalma hematitásványok formájában van jelen. Sok kalcium-szulfátot is tartalmaz, ami szokatlan a Spirit által vizsgált területen - a kőzetet egykor talán vizes oldatok járták át és változtatták meg.
Még érdekesebb két kisebb szikladarab is van a közelben, amelyeket az Antarktiszról származó nevekkel illettek a kutatók - egyelőre nem hivatalos formában. Így kapta az egyik szikladarab a Zhong Shang elnevezést, így hívják az 1989-ben megnyílt kínai kutatóállomást az Antarktiszon. Az Allan Hills-re keresztelt kődarab pedig annak a híres meteorit lelőhelynek a nevét viseli, ahonnan az esetleges életnyomokat tartalmazó marsmetorit is előkerült.
A két apró, marsi kőzetet nem véletlenül tüntették ki a névadással. Az infravörös detektor alapján mindkettő erősen eltér a többi szikladarabtól, és az Opportunity által talált "Heat Shield Rock", azaz "Hővédőpajzs" sziklára hasonlít - utóbbit egy, a Mars felszínére hullott vasmeteoritnak tartják. A Spirit tehát feltehetőleg két vasmeteoritot talált a téli pihenőhelyén.
A McMurdo panoráma részlete. A kép nagyméretű változatának letöltése (NASA, JPL, Cornell)
A téli pihenő alatt készülő, McMurdo nevű panorámakép lesz az eddigi legnagyobb és legrészletesebb ilyen felvétel. Ennek nemrég nyilvánosságra hozták egy részletét, amely több mint 900 kisebb képből áll össze. A fenti fotó északi irányban mutatja a tájat, a távolban a korábban megmászott Husband Hill emelkedik. A valódi színekhez viszonylag közeli árnyalatokat mutató képet a 750, 530 és 430 nanométeres hullámhosszakon rögzített felvételekből állították össze.
Kereszturi Ákos
[origo] | | |