Börtönbe került egy magyar bíró |
|
|
Akasztják a hóhért egy kelet-magyarországi városban: Jenei László volt bíró és ügyvéd áprilisban okirat-hamisítás miatt börtönbe vonul. Elôtte azonban kitálal a rendôrség és a bíróság hibáiról, az ügyvédek korrupcióiról.
|
Jenei László nem tagadja bűnét Fotó: Takáts Péter |
Jenei Lászlóval megtörtént az, amire a bírók és az ügyvédek csak félve gondolnak: hirtelen az érme másik oldalán találta magát és vádlottként vonult be egy kelet-magyarországi bíróságra. Közokirathamisítás miatt 1 évre ítélték. - Nem tagadom a bûnömet: szükségem volt pénzre, és adódott egy lehetôség. Csôd szélén álló cégeket adtak el a segítségemmel fizetésképtelen, a hatóságok számára elérhetetlen személyeknek. Ha az elsô után abbahagyom, nem lett volna következménye. Engem azonban elkapott a gépszíj – emlékezett vissza Jenei László. – Az eljárás kezdetekor bezártam az ügyvédi irodámat, és úgy döntöttem: mindent megírok egy könyvben. A regényem arról szól, hogyan keveredtem ebbe a bûnügybe, de lerántom a leplet az igazságszolgáltatás minden szereplôjérôl. A középkorú férfi ugyanis a bíróságon kezdte pályafutását, két évig fogalmazóként, majd 8 évig bíróként dolgozott, s ezután nyitotta meg ügyvédi praxisát. – Több ügyvéd pénzt kér az ügyféltôl, hogy megvesztegessék a bírókat, akik mit sem tudnak az üzletrôl. Egy alkalommal 4 évre ítéltem egy fiatalembert, sok vádpont alól azonban felmentettem. Évekkel késôbb mint ügyvédet keresett meg, mint mondta azért, mert én biztos ismerem a megvesztegethetô bírókat. Felháborodottan utasítottam vissza a feltételezést, mire közölte: Miért? Hát maga is elfogadta a pénzt! – eleveníti fel a regény egyik részét az ügyvéd. – A bírók és a rendôrök részérôl is akadnak szabálytalanságok: egy alkalommal három embert állítottak a vádlottak padjára, szabályosan felvett kihallgatási jegyzôkönyvvel. Csak a tárgyalás kezdetén derült ki, hogy mindannyian süketnémák. – Tudtam, hogy bûnt követtem el, tudtam, hogy bajban vagyok, de nem mertem bevallani még a családomnak sem – lábadt könnybe a korosodó férfi szeme. – A nyolcéves lányom még most is úgy tudja, külföldre megyek dolgozni. A többiek szerencsére megértenek.
Herczku Nóra | |
|
|
|
|
|