A Mars átmérője 6794 km, valamivel több, mint a fél Föld-átmérő.
Hajlásszög, tengelyforgás és pálya:
- tengelyének hajlásszöge 25,2° - 687 (földi) nap alatt kerüli meg a Napot - tengelyforgási ideje 24 (földi) óra 37 perc
Megfigyelés:
A Marsot oppozíció idején, illetve környékén, amikor egy jól felismerhető narancsvörös színű csillagra emlékeztet, könnyen felkereshetjük szabad szemmel is. Látcsővel szemlélve kis korongnak látszik, kisebb távcsővel azonban a sarki sapkái és legnagyobb sötét felszíni alakzatai is jól felismerhetők. Rendszeres megfigyelésére 200 mm nyílású távcső a legalkalmasabb. Átlagos oppozíciós távolsága idején kb. százszoros nagyítással olyan nagynak látszik, mint a holdkorong szabad szemmel.
Oppozíció:
A Mars minden két év és két hónap elteltével oppozícióban áll a Földdel, de erősen elliptikus pályája miatt, az egyes oppozíciós távolságok különbözők. A 15-17 évenként bekövetkező szoros vagy nagy oppozíciók idején látszik a legnagyobbnak és legfényesebbnek.
Dátum
Mely csillagképben látható
Fényessége(Magnitudó)
Földtávolság(millió km-ben)
1999. április 24.
Virgo
-1,5
87
2001. június 13.
Ophiuchus
-2,1
68
2003. augusztus 28.
Aquarius
-2,7
56
2005. november 7.
Aries
-2,1
70
2007. december 24.
Gemini-Taurus
-1,4
89
2010. január 29.
Cancer
-1,1
99
Marscsatornák márpedig nincsenek: 40 éve repült a Mariner 4 Űreszközök a Marsnál 1960-2000, Távoli világok kutatói - 2004.11.28.
Manapság a Mars az amerikai Spirit és Opportunity, valamint az európai Mars Express szondák munkája révén a bolygókutatás homlokterében áll. Furcsa, de 40 évvel ezelőtt még sokan azt gondolták, hogy a földiéhez hasonló Élet létezhet rajta. A bizonyítékért először a Mariner-4-et küldték tervezői.
A XIX. század vége vitathatatlanul a legellentmondásosabb korszak volt a marskutatók számára. A szomszéd bolygót számos csillagász fürkészte, de az legjobb távcsövekben sem volt egyéb, mint egy fényesen parázsló korong, néhány elmosódott pöttyel a felszínén. Ez eléggé titokzatossá tette a Marsot. A titokzatosságot növelte, amikor Schiapparelli csatornákat fedezett fel rajta. Egy fordítási hiba folytán az olasz csillagász megfigyelése nyomán elterjedt, hogy a Mars lakott és értelmes lények csatornákat építenek rajta, hogy vizet szállítsanak lakóhelyeikre. Sir Percival Lovell direkt a Mars megfigyelésére épített óriástávcsövével észlelve tudományos ténnyé emelte az optikai csalódást: szinte bizonyítottnak látták a marslakók létezését.
Furcsa mód az 1960-as években indított első marsszondának is az volt az egyik legfontosabb feladata, hogy bizonyítékot szolgáltasson pro, vagy kontra a csatornákról és a marsi civilizációról. A Mariner egy szondasorozat tagja volt: a NASA a hatvanas években egy egyszerű felépítésű, relatíve könnyű űreszköz típussal tervezte felderíteni a belső Naprendszert. Ennek jegyében a Mariner-1 és -2 a Vénuszhoz indult 1962-ben, a Mariner-3 és -4 pedig a Marshoz.
A MARINER ŰRSZONDA
A Mariner-4 1964. november 28-án startolt, azután, hogy a Mariner-3 felbocsátása alig több mint 3 héttel korábban – november 5-én – kudarcot vallott, amikor a rakéta-orr védőborítása nem vált le megfelelően. A Mariner-4 szerencsésebb volt elődjénél és sikeresen elindult célja felé, ahová 1965. július 14-én érkezett. A nyolc és fél hónapos utat kozmikus sugárzás-méréssel, plazmaméréssel, mágneses érzékelésekkel töltötte. A siker akkor vált teljessé, amikor a terveknek megfelelően 9846 kilométerrel repült el a marsfelszín felett. A marsközelítés során összesen 22 képet készített és küldött a Földre, a Vörös Bolygó felületének mindössze 1 %-ával ismertetve meg a csillagászokat.
A Marsról készült fényképeken egy a Holdhoz hasonló kráterszaggatta világ bontakozott ki, ahol széndioxidjég fagy ki a gyilkos hidegben. Ha valaki még hitt volna Schiapparelli és Lovell csatornáiban az végképp meggyőződhetett tévedéséről. A Mariner-4 tehát első marsszondaként bebizonyította a legnagyobb kérdést: a Marson napjainkban nincs élet.
AZ ELSŐ KÖZELKÉP A VÖRÖS BOLYGÓ FELSZÍNÉRŐL
A kis szonda aztán elrepülve a Mars mellett Nap körüli pályára állt. A tervezett élettartamát messze túlélve még több mint három év múlva is szolgáltatott adatokat a bolygóközi térségből. Legnagyobb eredményei egyike, hogy az 1967-ben a Vénuszhoz küldött Mariner-5-tel tudott szimultán méréseket végezni. A szonda „nyugdíjazására” 1967. december 21-én került sor.
Forrás és képek: NASA JPL Laboratórim.
Mars
A Mars a Naptól a negyedik, méret szerint a hetedik legnagyobb bolygó.
Naptól mért közepes távolsága: 227,940,000 km (1.52 CSE)
átmérő: 6,794 km
tömeg: 6.4219e23 kg
Mars Itália és Róma egyik legrégebbi istene. A római mitológiábanMars (görögöknél Arész) hadisten, akinek a városfalakon kívül, a Mars-mezőn emeltek templomot, mivel fegyveres hadak nem vonulhattak be a város területére. Neki szentelték a március hónapot, azaz a régi kalendárium első hónapját, amikor a télűző szertartásokat végezték.
Az első Marsot meglátogató űrszonda a Mariner-4 volt 1965-ben.
1877 óta amikor Schiaparelli bejelentette, hogy egyenes vonalakból álló hálózatot fedezett fel a Mars felszínén, a bolygó rengeteg vitát váltott ki. Percival Lowell amerikai csillagász szerint a vonalak értelmes lények munkájának eredményei, egy hatalmas csatornarendszer részei, amelynek célja, hogy a sarki jégsapkák vidékéről vizet szállítson a száraz egyenlítői területekre. Azóta jó néhány sci-fi szerző foglalkozott ezzel a témával, a növényi és az állati lények legkülönbözőbb fajtáival népesítve be a Marsot.
valóságban a bolygó felszíne kráterekkel sűrűn borított, de csatornáknak még a nyoma sem látszik. A 300 méternél nagyobb, nemegyszer néhány száz kilométer átmérőjű kráterek valószínűleg a bolygó testébe csapódó kisbolygók nyomán alakultak ki, ami azért sem meglepő, mert e parányi égitestek övezete a Mars pályája közelében húzódik. A Mars déli féltekéje számos nagy méretű, kör alakú medencét foglal magába, melyek közül a 2000 km átmérőjű Hellasz a legnagyobb.
A Vikingek fényképei alapján ma már biztosra vehető, hogy ezen az égitesten óriási szerepe volt eróziónak is a felszín kialakításában.
A Mars jellemző felszíni alakzatai:
A Mars legnagyobb vulkánja az Olympus Mons egy hatalmas, szelíd lejtésű vulkáni pajzs, csúcsán 80 km átmérőjű kalderával. Magassága 25 kilométer, míg az átmérője az alapjánál mintegy 600 km. Az enyhe lejtők és a hegyet körülvevő lávatakarók arra utalnak, hogy a kiemelkedést létrehozó láva rendkívül folyékony lehetett. A földfelszín ehhez legjobban hasonlító képződménye a Mauna Kea, Hawaii szigetén csak 9 km-re emelkedik ki a csendes-óceáni talapzatból és átmérője az alapjánál 225 km.
Tharsis: az Olympus Monstól 1000 km-re D-K-re húzódó 5000 km hosszú és 10 km magas fennsík, három óriási vulkáni pajzzsal (Arsia Mons, Pavonis Mons, Ascreaus Mons).
Valles Marines: az egyenlítőtől 4000 km-re délre húzódó kanyonrendszer, amelynek maximális szélessége eléri a többszáz kilométert, mélysége pedig a 6 kilométert. Keletkezése talán a szomszédos Tharsis felemelkedésével áll összefüggésben (egy olyan bolygón ahol a kéregmozgások valószínűleg gyengék voltak ahhoz, hogy lemezekre tördeljék a Mars 200 km vastag szilárd kérgét, nem úgy mint ahogyan ez a Földön történt).
Az úgynevezett Marsarc, a felszíni alkzatok fény-árnyék hatásának eredménye.
Néhány olyan kráterre is felfigyeltek a kutatók, amelyek minden kétséget kizáróan akkor keletkezhettek, amikor nagyobb tömegű testek csapódtak az égitest felszínébe. E különös alakzatok azonban eltérnek a többitől abban, hogy szélesen elterülő, sziromszerűen elhelyezkedő "kiömlések" övezik őket. A tudósok véleménye szerint ez azzal magyarázható, hogy becsapódáskor megolvadt a felszín alatti rétegekben felhalmozódott jégtömeg, és mintegy kenőanyagul szolgált a szétfröccsenő marstalajnak. (Hasonlót láthatunk a nedves parti fövenyen homokbombákkal hadakozó gyerekek "csataterén".)
Különösen érdekes a sarki hósapkák peremvidéke, ahol több száz krátert részben vagy teljesen fagyott, fehér anyag tölt ki. Ezt a fehér anyagot valaha fagyott víznek, zúzmarának tartották, de ma inkább szárazjégnek vagy legalábbis jég és szárazjég keverékének vélik.
A Mars felszínén jelenleg nem található cseppfolyós víz, de számos bizonyíték arra utal, hogy a múltban volt valamennyi víz a bolygón. Találhatók ugyanis kiszáradt folyómedrekhez hasonló domborzati képződmények és olyan csepp alakú törmelék-lerakódások, amelyeket általában üledéket hordozó erős sodrású folyóvizek raknak le az akadályt képező tereptárgyak körül. Elképzelhető, hogy régen, még az aktív vulkánok idejében voltak hirtelen és rövid ideig tartó áradások. A vulkánok árasztotta vízgőz nagyobb esőzéseket eredményezhetett, s ezekből táplálkozhattak a felszíni vízfolyások.
A Marsnak főként széndioxidból (96%) álló ritka légköre van, a fennmaradó rész többsége nitrogén és argon. A légkör nyomása nem éri el a földi légkör nyomásának a századrészét sem. A rendkívül ritka légkör csak 10 K-nel emeli magasabbra a hőmérsékletet, mint amilyen légkör hiányában lenne (ez az érték a Földnél 35 K). Az átlagos hőmérséklet 230 K körül van, a szélső értékeket pedig a téli pólus 135 K-es és az egyenlítő 300 K-es hőmérséklete képviseli. A nappali és az éjszakai hőmérséklet között az eltérés a 60 K-t is elérheti.
A Marson állva az égbolt nem kék színűnek látszik, mint a nálunk tiszta időben, hanem inkább halvány narancsvörösnek vagy rózsaszínűnek. A jelenséget azzal magyarázhatjuk, hogy az időnként feltámadó heves porviharok során tömérdek mennyiségű felszíni por kerül a bolygó gázburkába, s csak hónapok múltán ülepedik le. A legkisebb méretű részecskék azonban még akkor is a légkörben lebegve maradnak, és vörösre festik annak színét. A heves szeleket, amelyek a 300 km/h sebességre is képesek az egyenlítő és a sarkok közötti nagy hőmérséklet-különbség idézi elő.
A Viking űrszondák leszállóhelyeinek környékét por és kőtörmelék fedi. A leszállóegységek vizsgálatai a Mars talajában nem mutattak ki szerves anyag jelenlétére utaló nyomokat.
Anyagi, kémiai összetételét tekintve a Mars Föld típusú bolygó. Átlagos sűrűsége a Földénél mintegy 30%-kal alacsonyabb (inkább a Hold átlagos sűrűségéhez közelít), tehát a bolygónak nem lehet nagy méretű fémes magja.
A Mars külső bolygó lévén, a Vénusszal ellentétben nem mutatja az összes lehetséges fényváltozási fázist a sarló alaktól a telemarsig. Amikor a Mars pontosan 90 fokos szögtávolságban van a Naptól, korongjának több mint a fele van megvilágítva. Felszíne legnagyobbrészt narancsvörös színben tündököl, amit csupán itt-ott szakítanak meg a fehér hósapkák, illetve a sötétebb árnyalatú övezetek. A vörös területek valószínűleg homok- vagy kősivatagok. A sötét zónákat egy időben hatalmas vízfelületeknek vélték, és a sötét Hold-régiókhoz hasonlóan tengereknek "maria"-nak nevezték el.
Forgástengelyének ferdesége (amely 24 fok, azaz a Földével csaknem azonos) miatt a Marson is vannak évszakos változások, hasonlóképpen mint Földünkön. Minthogy azonban a marsi évek nagyjából kétszer olyan hosszúak mint a földiek, az ottani évszakok is kétszer annyi ideig tartanak mint a Földön. A Mars keringési pályája a Földénél jóval elliptikusabb, és mert a bolygóra jutó napenergia a perihéliumban 40%-kal nagyobb mint az aféliumban az évszakok sokkal szélsőségesebbek mint nálunk. Az évszakok váltakozásának tudható be, hogy amikor a Mars déli féltekéjén tél van a déli jégsapka a bolygó déli félgömbjének akár a felét is beboríthatja, míg például ugyanott nyáron a jégsapka gyakran el is tűnik. Az északi féltekén hasonló változásokat lehet megfigyelni azzal az eltéréssel, hogy ott soha nem tűnik el nyáron a jégsapka; télen pedig lehúzódik az északi félgömb feléig.
A Mars mágneses tere rendkívül gyönge (pedig tengelyforgási periódusa alig több mint fél órával hosszabb a Földénél).
Mivel a Mars pályája a Földén kívül húzódik, a bolygó oppozícióban (szembenállásban) figyelhető meg a legjobban, amikor legközelebb jár Földünkhöz.
A Marsnak két kicsiny, a felszínhez közel keringő holdja van, amelyeket az 1877-es szembenállás alkalmával fedeztek fel. A felfedező igen találóan Phobosznak (félelem) és Deimosznak (rettegés) nevezte el őket.
Marsnak két kicsiny, a felszínhez közel keringő holdja van.
Távolság Sugár Tömeg
Hold (000 km) (km) (kg) Felfedező Dátum
--------- -------- ------ ------- --------- -----
Phobos 9 11 1.08e16 Hall 1877
Deimos 23 6 1.80e15 Hall 1877
Marskutatás: Mágneses feljegyzések a Marson
A Mars Global Surveyor szonda magnetométere olyan váltakozó polaritású mágneses sávszerkezetet fedezett fel a vörös bolygón, amely meglepően hasonló a földi óceánok mélyén megfigyelhető struktúrához. Ez arra mutat, hogy a Mars valaha a mainál sokkal aktívabb, Földünkhöz hasonló bolygó volt. A lemeztektonika elmélete szerint bolygónkon a földkéreg a mélytengeri hátságok (például az Atlanti-küszöb) mentén széthasad, az így keletkezett litoszféralemezek ellentétes irányban széttolódnak. A hasadékokon keresztül új kéreganyag áramlik fel a Föld forró mélyéből, amely szétterül és lassan megszilárdul, és eközben rögzíti a Föld mágneses terének éppen érvényes irányát. Ez az irány azonban időnként megfordul, ennek eredményeként a kéregben váltakozó polaritású sávok jönnek létre, amelyek őrzik a mágneses tér irányváltozásainak történetét: a megfigyelhető mágneses sávszerkezet a lemeztektonika elméletének egyik legfőbb bizonyítéka.Hasonló szerkezet feltárása a Marson forradalmasíthatja a bolygóról alkotott eddigi képünket mondta Jack Connerney, a NASA Goddard Űrrepülési Központjának kutatója. Arról tanúskodhat, hogy ha mára már megszűnt is, valaha volt lemeztektonikai tevékenység a Marson.
A Mars (balra) és a Föld (jobbra) mágneses terét összehasonlító grafika
Egy másik lehetséges magyarázat szerint a mágneses sávszerkezet egy hajdan homogén mágnesezettségű kéreg széttöredezése révén jöhetett létre, amelyet vulkáni tevékenység, vagy a szomszédos területek emelkedéséből és süllyedéséből adódó tektonikus feszültségek válthattak ki. Eközben a törésvonalak két oldalán automatikusan ellentétes pólusoknak kellett kialakulni, mivel mágneses pólusok sohasem maradhatnak ellentételező pár nélkül.
Így keletkezhetett a Föld (fent) és a Mars (lent) mágnesessávrendszere
Ha a Marsnak valaha szintén volt forró, olvadt fémmagja, a bolygó forgása a dinamóelv alapján a Földéhez hasonló globális mágneses teret keltett, amelynek iránya befagyott a felszínre ömlő, majd megszilárduló kéreg szikláiba, ugyanúgy, mint a Földön. Azaz, mondta Connerney, a Mars kérge, akárcsak egy magnószalag, felvette és megőrizte a mágneses tér változásait. Majd amikor a forró mag kihűlt, a dinamó működése leállt, és a globális mágneses tér eltűnt.
A Mars mágneses térerősségeloszlásának térképe a déli fennsíkon a Terra Cimmeria és a Terra Sirenum közelében
A mágneses szerkezet egy másik marsi rejtélyre is magyarázatot adhat, nevezetesen a bolygó északi sima, gyéren kráteres síksága és a kráterekkel sűrűn beszórt déli fennsíkok közt mutatkozó különbség eredetére. A mágneses térkép szerint ugyanis az északi területen alig mutatható ki mágnesezettség, ami arra mutat, hogy ez már a dinamó működésének megszünése után alakulhatott ki. A kutatók szerint ez igen hamar, már alig néhányszáz millió évvel a Mars kialakulása után, azaz nagyjából 4 milliárd éve bekövetkezett. Lehetséges, hogy az ezután bekövetkező kisbolygó- és meteoritbecsapódások és az őket követő erős vulkáni tevékenység az északi területen nagykiterjedésű kéregolvadásokat és -folyásokat váltottak ki, amelyek kiegyenlítették a felszínt, és lerombolták a korábbi mágneses szerkezetet. Amikor a kéreg újra megszilárdult, a Marsról már eltűnt a globális mágneses tér, amelynek irányát a sziklák megőrizhették volna. A mágneses térkép a déli fennsíkon is kiemel egy területet, ahol a mágneses sávszerkezet a legfeltűnőbb, és amely valószínűleg a legősibb, változatlanul fennmaradt kéregdarab a bolygón. A sávok itt közelítőleg keletnyugati irányúak, mintegy 160 kilométer szélesek és 1000 kilométer hosszúak, de a legnagyobb a 2000 kilométert is meghaladja. A földi sávok ennél jóval keskenyebbek, aminek a kutatók szerint több oka is lehet. Az egyik, hogy a marsi kéreg a földinél gyorsabb ütemben alakult ki, és ezért nagyobb darabjai őrizték meg ugyanazt a térirányt. A másik lehetőség, hogy a Mars mágneses tere ritkábban váltott irányt.
It is the adventure of a lifetime for a team of scientists and two small robotic rovers. On January 3rd 2004, the first of the two rovers, Spirit, landed at its destination, Gusev Crater on the planet Mars. Spirit's twin, Opportunity, should arive by the end of January on the opposite side of the planet. Click here for more info on the Mars landing.
Valles Marineris: 4000 km long (about a fifth of the Martian circumference), up to 600 km wide and 7 km deep.
The Grand Canyon: 800 km long, up to 29 km wide and 1.6 km deep.
Highest and Lowest Points
The highest point is at the top of the volcano Olympus Mons and lies at an altitude of 27 km above the surface. The lowest point is at the bottom of the Hellas basin. It lies 4 km below the surface. The difference is nearly 31 km.
The difference between the highest and lowest points on Earth is only 20 km. Mount Everest is 8 848 meters high and the bottom of the Mariana Trench is 11 022 meters deep.
Magyar diákok a "Marson"
Több mint tízezer jelentkezőből választotta ki a Planetary Society és a NASA azt a kilencet, akik közé két magyar pályázó is bekerült. Bodó Zsófia és Gaál Bernadett januárban a Mars kutatásába is bekapcsolódik.
A két magyar győztes: Bodó Zsófia (balra) és Gaál Bernadett
A Planetary Society által kiírt pályázatra (Red Rover Goes to Mars) olyan pályaművet kellett beküldeni, amely a Mars jövőbeni kutatásával kapcsolatos problémák egyikére koncentrál. A pályázatra 44 országból több mint tízezren jelentkeztek. Ebből választották ki az elődöntő mezőnyét (16 ország 80 diákját). A végső döntés után kilenc győztest hirdettek. 1-1 amerikai, tajvani, brazil és lengyel, illetve 3 indiai és - ami a legnagyszerűbb: 2 magyar diák dolgozatát tartották a legjobbnak a szakemberek. A siker értékét tovább növeli, hogy a magyar diákok saját korcsoportjukban (13-16 év) kettőt szereztek meg a lehetséges három helyből.
A két magyar diák Bodó Zsófia (Budapest, 15) és Gaál Bernadett (Hódmezővásárhely, 15). A lányok 2001 januárjában egy hetet tölthetnek San Diegóban, ahol a NASA kutatóival dolgozhatnak együtt egy aktuális Mars-programban. Lehetőséget kapnak arra, hogy a Mars Global Surveyor űrszonda kamerájával - amely az elmúlt néhány év során forradalmasította a Mars-kutatást - felvételeket készítsenek a vörös bolygó felszínéről. A feladat: leszállóhely kiválasztása a 2003-ban induló marsjárók számára. Ez az első eset, hogy diákok aktívan is részt vehetnek egy működő űrszonda műszereinek közvetlen vezérlésében.
A "diák tudósok" a Malin Space Science Systems vezető szakembereivel fognak együttműködni: Michael Malin és Ken Edgett nevéhez többek között a fiatal marsi vízfolyások felfedezése fűződik.
Mint Almár Iván, a Magyar Asztronautikai Társaság (MANT) igazgatója az október 5-én rendezett űrnapon elmondta, Zsófi és Bernadett eredménye óriási siker nem csupán a MANT ifjúsági tagozata, de az egész magyar űrkutatás számára.
A Planetary Society 140 országból származó több mint 100 000 tagjával a világ legnagyobb, az űrkutatás iránt érdeklődőket tömörítő szervezete. 1980-as alapítása Carl Sagan, Bruce Murray és Louis Friedman nevéhez fűződik.
A NASA 2003 augusztusában két robotgeológust küldött a Marsra, amelyek félévvel később a bolygó két tökéletesen eltérő felszínű, összetételű területén landoltak. Egy éves kutakodásuk számtalan információval gazdagította a Marsról meglévő tudásunkat. Nézzük, Ön mennyire van képben a vörös bolygóval kapcsolatban!
Valódi krimibe illő történetet tarthatnak kezükben olvasóink a Magyar Nemzet négyrészes sorozatában, amely teljes terjedelemben olvasható az alábbiakban:
AJÁNLOM AZ OLDALT
Valles Marines: az egyenlítőtől 4000 km-re délre húzódó kanyonrendszer, amelynek maximális szélessége eléri a többszáz kilométert, mélysége pedig a 6 kilométert. Keletkezése talán a szomszédos Tharsis felemelkedésével áll összefüggésben (egy olyan bolygón ahol a kéregmozgások valószínűleg gyengék voltak ahhoz, hogy lemezekre tördeljék a Mars 200 km vastag szilárd kérgét, nem úgy mint ahogyan ez a Földön történt). 
a felszíni alkzatok fény-árnyék hatásának eredménye. 
A Mars Global Surveyor szonda magnetométere olyan váltakozó polaritású mágneses sávszerkezetet fedezett fel a vörös bolygón, amely meglepően hasonló a földi óceánok mélyén megfigyelhető struktúrához. Ez arra mutat, hogy a Mars valaha a mainál sokkal aktívabb, Földünkhöz hasonló bolygó volt. 
