Katasztrófa-érzékelő rendszer
2006. március 23., csütörtök, 14:41
A cikk betűmérete : kisebb nagyobb
	Az űrtechnológia egyik lehetséges jövőbeni alkalmazását próbálták ki amerikai egyetemisták, a Maryland Egyetem diákjai a NASA-val együttműködve. A Space News hetilap beszámolója szerint változást észlelő földfelszíni érzékelők utasítására egy műhold felvételt készített a megjelölt területről, minden emberi beavatkozás nélkül. A sikeresen kipróbált módszer alkalmas lehet például katasztrófahelyzetek gyors felderítésére.

Pakisztánban a 2005 októberében pusztító földrengés során több mint 70 ezer ember vesztette életét Ajánlat A megapoliszok a katasztrófák fészkei A városokban élők száma az elkövetkező évtizedekben világszerte gyors ütemben növekszik, és 2007-re eléri a Föld népességének 50 százalékát - állítja az ENSZ tanulmánya. A megapoliszokba zsúfolódott tízmilliók a katasztrófák komoly kockázatát hordozzák. A Föld felszínén elhelyezett érzékelőket úgy tervezik meg, hogy hirtelen, gyors változásokra reagáljanak. Mérhetik például a hőmérsékletet, a fényt, valamilyen anyag jelenlétét vagy más paramétert. Ha hirtelen vagy szokatlanul nagy változást észlelnek, akkor valószínű, hogy valamilyen rendkívüli természeti jelenség (például földrengés, vulkánkitörés, cunami) zajlott le. A szokatlan paraméterek észlelése után az érzékelő azonnal utasítja az egyik földmegfigyelő műholdat, hogy készítsen felvételt az adott területről. A felvétel elkészül, és a műhold azonnal le is sugározza egy földi központba. Így például egy vulkán kitörése után néhány perccel már pontos képet lehet alkotni az eseményről, azonnal dönteni lehet a szükséges intézkedésekről. Ugyanezt a technológiát a Holdon vagy a Marson is lehetne alkalmazni. Az érzékelőkből álló hálózat az automata járművek, a roverek mozgását, tájékozódását, a veszélyhelyzetek elkerülését segítheti. Az érzékelőket sem vezetékkel, sem más móddal nem kell központi számítógéphez kötni, önállóan működnek és jeleznek. Az űreszközök irányításának rendszere átalakulóban van. A korábbi megoldásoknál minden lépésüket egyetlen központból irányították, szabályozták. Idővel aztán egyre nagyobb önállóságot kaptak, és a távolság is kikényszerítette, hogy bizonyos kérdésekben autonóm döntéseket hozhassanak. A jövőben egy űrprogram minden eleme önállóan működteti, ellenőrzi, javítja saját magát. Az önálló egységek hálózatot alkotnak és együttműködnek egymással. Jéki László